„A víz szalad, de a kő marad, a kő marad”

Nemzetünk egyik legfájóbb eseménye, a trianoni békediktátum aláírásnak kilencvenhetedik évfordulója alkalmából tartottak megemlékezést ma (június 2-án) Szabadszálláson, a Nemzeti Összetartozás Napján.

A rendezvény a Tompa Mihály téri kopjafánál Vanyurné Lázár Erzsébet, a helyi Petőfi Sándor Általános Iskola igazgatójának beszédével vette kezdetét. Az intézményvezető elsőként a békediktátum történelmi hátteréről és hatásairól beszél, majd arról, hogy milyen érzéseket váltanak ki a ma emberéből, ha Trianonra gondol.

Július 4-én a nemzeti összetartozásunkat ünneplejük. Nem számít, hogy nyolc országban élünk, mert tudjuk, hogy mindannyian magyarok vagyunk. Mint, hogy magyar az is, aki 56-ban kivándorolt Ausztráliába, Amerikába. Gondunk van egymásra, nem felejtjük egymást, nincs szükség magyarázkodásra, származási bizonyítékokra – hangsúlyozta Vanyurné Lázár Erzsébet, aki beszédét Wass Albert: Üzenet haza című versének örökérvényű soraival zárta.

Tóth Elemér: Vers az anyanyelvről című versét Heimpold Máté, Wass Albert: Üzenet haza című művét pedig Pócs Blanka szavalta el.  A megemlékezés zárásaként az önkormányzat, a Szabadszállási Petőfi Sándor Általános Iskola, a Határtalanul programban résztvevők, a Honvéd Nyugdíjas Klub és a Szabadszállási Általános Művelődési Központ képviselői helyezték el koszorúikat a kopjafa lábánál.

 

About Post Author