Advent

„Vigyázzatok mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, amelyen az Embernek Fia eljő”  Máté 25;13

Ebben az Igében arról van szó, hogy az egyháznak van várnivalója, reménysége. Ez a reménység pedig nagy, diadalmas, örvendetes találkozás az Úrral, magával! Jézus ebben a példázatában a vőlegény és menyasszony menyegzői találkozásának a szép képével szemlélteti ezt a találkozást. Azt fejezi ki ez a kép, hogy Krisztus egyháza valami nagy jó előtt áll. Olyan örömünnepre készül, amit a földi hasonlatok közül a menyegző érzékeltet, két szerelmes szívnek, két egymásra váró léleknek a menyegző boldogságában való beteljesedése. Akik eddig csak levelezés útján ismerték és szerették meg egymást, most végre találkoznak!

Az egyház is, amely eddig csak a Szentlélek által hozzá írt levelekből, a Biblia lapjairól ismerte meg Krisztust: várja a boldog találkozást. Most hitben jár az egyház, nem látásban. És akiben, noha nem láttuk, mégis hiszünk, amint Péter apostol mondja, azt a nagy találkozásnál majd látni is fogjuk! Igen, az az egyház, amely vallást tesz arról, hogy Jézus “leszállt a mennyből hívni és eljegyezni őt, Megváltva drága vérén a váltságban hívőt” – ez az egyház most abban a váradalomban él, hogy “látomása egykor dicsőn beteljesül, S a győzedelmes egyház Urával egyesül.” (392. ének 1. és 4. verse) Ezt a pillanatot várja az egyház. Ez az az advent, amelyben élünk! Erről szól a tíz szűz példázata.

Mármost azonban mindez csak elvont igazság. A nagy kérdés az, hogy a tényleges gyülekezet,  mi magunk valóban várjuk-e, és helyesen várjuk-e ezt a pillanatot? Az a tíz szűz ott a példázatban az egyházat, az eljegyzetteket ábrázolja, az egyház tagjait jelképezi. Tehát azokat, akik ismerik már a Vőlegényt, tudják róla, hogy visszajön, mert megígérte, és így vagy úgy várják is a megérkezését. Tehát az a tíz szűz azokat ábrázolja, akik az egyház közösségébe tartozónak vallják magukat, akik azonosítják magukat az egyházzal, akik vállalják annak sorsát és reménységét. Tehát az eszes és bolond megkülönböztetés nem a belül lévőkre és a kívül lévőkre vonatkozik, hanem mind a kétféle az egyházon belül van! A nagy figyelmeztetés éppen abban van, hogy itt, az egyházon belül tesz Jézus ilyen megkülönböztetést, hogy eszes és bolond. Azokat mondja eszeseknek, akiknek van olaj az edényükben, megkülönböztetésül a bolondoktól, akiknek nincs olajtartalékuk. És akiknek ez nincsen, azok a döntő pillanatban lemaradnak a menyegzőről, tehát éppen arról, amiért az egész jegyesség volt, amiért az egész egyház egyáltalán létesült, ami célt és értelmet ad annak, hogy valaki beletartozik a násznépbe, hogy valaki most is, ebben a pillanatban itt van a templomban! “Nem ismerlek titeket!” Mt. 25 12 – hangzik majd feléjük a rettentő, jóvátehetetlen kitiltás!

Ezért olyan nagy jelentőségű kérdés most az, hogy mi hát az az olaj, aminek a megléte vagy hiánya ilyen döntő kihatással van a menyegzőn való részvételre? Röviden erre nagyon könnyű válaszolni, mert a Szentírás egész szimbolikája szerint az olaj a Szentlélek jelképe. Tehát hogy kit ismer el Jézus majd a magáénak ott azon a döntő találkozáson, az attól függ, hogy benne van-e az illetőben a Krisztus Lelke, a Szentlélek. Pál nagyon világosan megmondja ezt a Római levélben: “Akiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé”.Róma 8.9”. Tehát akiben nincs meg a Krisztus Lelke, az nem az övé igazán, csak látszólag, még ha egyébként minden más külső jel arra vall is. Lehet valaki úgy ott a Krisztust várók seregében, hogy valójában mégsem a Krisztusé. Lehet, hogy keresztény nevelést kapott, van Bibliája, áldozatoktól sem visszariadó tagja külsőleg az egyháznak. Lehet, hogy készül is a menyegzőre, már a lámpása is a kezében van, tehát nem cinikus, nem hitetlen, nem istenkáromló, külsőségeiben is vállalja az Isten népéhez való tartozást – és egyszer sajnos, akkor már majd későn, kiderül mégis, hogy nem a Krisztusé. Valamije hiányzik: nincs benne a Krisztus Lelke!

Tehát az az olaj, ami olyan lényegbevágóan fontos, a Szentlélek. Szeretném azonban ezt most még tovább konkretizálni. Azt mondja a Szentírás: “Senki sem mondhatja Úrnak Jézust, hanem csak a Szent Lélek által.” 1Kor.12,3. Annak van olaja a tartályban, akinek az Isten Szentlelke úrrá tette Jézus Krisztust! Aki a belső életét, a szívét Krisztus uralma alá adta. Aki tudja, hogy bűnei megbocsáttattak Krisztus halála érdeméért, és ezért a kegyelemért nagy, belső hálával kiszolgáltatta magát az ő Urának. Tehát úgy is mondhatnám, hogy a Krisztus Lelke bennem, az annyi, mint Krisztusi lelkület bennem: a megváltás valóságának az átéléséből eredő Krisztus-szerű gondolkodás, érzés, Krisztusi indulat, beszéd és cselekvés. És itt különösen nagyon fontos ez az utóbbi: a Krisztusi cselekvés, magatartás.

Mert ismerjük, ugye, az Ő figyelmeztetését: “Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi is az én mennyei Atyám akaratát” Mt.7.24. Így folytatja tovább: Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, aki a kősziklára építette az ő házát Mt.7.24 “Bölcs”. Íme, ugyanaz a szó, minta példázatban az eszes! És aki hallva e beszédeket, nem cselekszi, azt meg a bolond emberhez hasonlítja. A példázatban meg az olajról nem gondoskodó szüzeket szintén bolondoknak mondja. Íme, világos az eszes és bolond szüzek hasonlata: vizsgáld meg a cselekedeteidből, a mindennapi életedből, abból, ahogyan jársz-kelsz a világban, ahogyan az események hatnak rád, az álmaidból, amikben éjjel a lelked tudatalatti tartalmából merülnek föl a képek, a vágyak, az indulatok, mint árulkodó jelei annak, amivel tele van a lelked. Vizsgáld meg a haragosoddal, az ellenségeddel, a házastársaddal, a gyermekeddel, az édesanyáddal szembeni viselkedésedből: van-e benned olaj, Szentlélek, Krisztus Lelke, Krisztusi lelkület?!

Sőt, a példázatban még mélyebbre megy a kérdés: nem is csak a lámpásban lévő olajról van szó, mert lámpása az öt bolond szűznek is volt, hanem az olajtartalékról! Ne tévesszen meg tehát senkit az, hogy időnként föl-föllobban benne valami mennyei fény, egy-egy áhítatos pillanatban vagy ünnepi hangulat meghatódottságában átvilágít valamilyen jócselekedetének vagy szavának a lámpásából valami szent sugár. Az öt bolond szűznek is volt a lámpásában olaj, de tartalék nem volt! Nem a lámpásuk, hanem az edényük volt üres! A szívük volt üres! Ezért nem futotta mindvégig! Nem elég a föllángolás, az ígéretes kezdet, a nagy nekibuzdulás. A Vőlegény késik, közben beesteledik, sötétség borul a tájra, az árnyékok ijesztően megnőnek, a test kifárad, a lámpás kialszik. Futja-e majd akkor a tartalékból? Tart-e majd akkor is belőle,

Az az adventi idő, amelyben élünk, nemcsak várás, hanem alkalom is! És itt van az örömüzenete ennek az egyébként olyan félelmetes Igének: az advent alkalom az olaj beszerzésére. Lehet olajat kapni! Van olaj a számodra is! De nem nálam, sem valaki másnál, egymástól nem kérhetünk kölcsön! Erre is figyelmeztet Jézus a példázatban. A bolond szüzek az eszesektől akartak kölcsönkérni, de hiába. Minden mást lehet mástól kölcsönözni: pénzt, ruhát, gondolatot, csak éppen a készenlétet nem! Hitvalló őseinktől kölcsönvett vallásossággal senki sem mehet a Vőlegény elé! Kölcsönvett, idegen fénnyel csak becsapható emberek előtt világíthatunk, Jézus előtt nem! Neked magadnak kell készen lenned! És ha ezt elmulasztod, más nem pótolhatja helyetted! Hiába hívő a fiad, az édesapád, a hitvestársad, rajtad ők nem tudnak segíteni! Annak az olajnak a te szívedben kell lennie!

Ha rájöttél volna most, hogy nincs, halld meg ezt a hívást: “Ó mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek e vizekre.” Ézs.55.1 Tele van az egész Szentírás biztatással. Jézus mondta azt is, hogy: “Kérjetek, és adatik néktek; keressetek, és találtok; zörgessetek, és megnyittatik néktek” Mt.7.7. Arra is Ő biztatott, hogy kérjetek Szentlelket, és megadatik néktek. A Jelenések könyvében is az ajtó előtt álló és kopogtató Jézus mondja: Végy tőlem tűzben megpróbált aranyat Jel.3.18. – Ez mind azt jelenti, hogy neked is jut bűnbocsánat, új szív, békesség, öröm, győzelem, tiszta élet, üdvösség, olaj, Szentlélek, Krisztus Lelke, Krisztusi lelkület! Attól függ csak, hogy kell-e? Nézd, jobb, ha most derül ki, hogy nincs olajod, mint majd akkor! Mert ha egyszer kimondta az Úr, hogy “nem ismerlek”, akkor már hiába próbálod pótolni! Nem én mondom, hanem Isten Igéje, hogy aki elkésve jön, zárt ajtót talál. És akkor már nem érvényes többé, hogy zörgessetek, és megnyittatik néktek. Ezért vigyázzunk! Erre figyelmezet ez az advent. Nem az olaj hiánya a baj, hanem a hiány pótlására adott alkalom elszalasztása. Hidd el, igaz, teljesen igaz, amit egy régi énekünk így fejez ki:

Az Úr elé ha tárod A szív alázatát,
Őt nem hiába várod: betér hozzád, megáld.
A testi gőg: halál! De bűnödet ha bánod,
Szent Lelke bőven árad, S a szív üdvöt talál.

 

részlet Dr Joó Sándor igehirdetéséből