Áldott az ünnep…

…és áldott az ünneplő ember.

Gyermekkorom egyik legkedvesebb könyvélménye C. S. Lewis: „Narnia krónikái” című meseregény-sorozata. Az egyik történetben a gonosz szándékú varázsló végeláthatatlanul ott tartja a telet, amelyben nem a hó és a hideg a legszörnyűbb, hanem az, hogy ebben a télben, nincs karácsony.

Mindig megragadott ennek a képnek a vigasztalansága. Egy olyan „tél”, vándorlás, gyötrődés, küzdelem – élet –, amiben nincs ünnep, megpihenés, a lélek felmelegedése.

Manapság ismét „áldott” ünnepeket szoktunk kívánni egymásnak. Ez azt mutatja, hogy valakitől áldását kívánunk azoknak, akiket szeretünk, és akiknek a boldogsága fontos számunkra. Azt gondolhatnánk, hogy egy ilyen ünnep nélküli télről szóló mesével nincs sok dolgunk, hiszen van karácsonyfánk, mindenkinek vásároltunk ajándékot, akinek akartunk, szépen elkészített lakásban, megterített asztalnál ünneplünk. A mese mégis sokakról szól, akik esetleg a közelünkben élnek, és akiknek csak mi tehetjük széppé az idei ünnepet, mert nem találják meg karácsonyban az örömöt. A magányosak, akik mellett nem áll senki. A csalódottak, az elhagyottak, akik már talán nem is keresik az ünnep az örömét. Mások talán éppen a készülődés, vagy az életük sokféle gondja között már nem is a lényegre figyelnek igazán, hanem csak a megvásárolt tárgyak árára. Ki tudja. Nem az a fontos, hogy miért didereg valaki a télben, hanem az, hogy megmelegítsük. Nem az a fontos, hogy a hibákat emlegessük föl, hanem az, hogy a szeretet ajándékát adjuk egymásnak: figyelmességet, tapintatot, és gyakran a jó szó mellé egy szelet kenyeret, egy tányér levest is.

Ezekben a napokban sokat hallunk gyengéd érzelmekről, bensőségességről, a gyermekkor csodálatos mesevilágát idéző békés ragyogásról. Mindeközben pedig azt tapasztaljuk, hogy jó élni, és érdemes élni. Ezek a napok az élet kitüntetett pillanatai.

Miben rejlik ez a titok? Karácsonykor azt ünnepeljük, hogy közénk született az Isten Fia. A testvérünkké lett azért, hogy tudjuk: nem vagyunk egyedül. Velünk van a szerető Isten, aki minden fölött Úr. Még akkor is, ha ez nem mindig látszik azonnal.

Karácsony az ajándékozás — pontosabban a szeretet ajándékozásának az ünnepe. Isten megajándékozott bennünket a legnagyobb kinccsel: az Ő szeretetével. Ezt ismerhetjük fel a keresztény szertartásokban, és tapasztaljuk meg azok lélekerősítő bensőségességét. Megérthetjük, hogy nagyszerű helyzetben vagyunk, hiszen tudhatjuk, hogy Isten szeret és segít minket, sőt ezt a bizonyosságot mindenkinek tovább is adhatjuk.

Nem törvény az, hogy a szeretet, lángja karácsony után halványabban égjen.

„Legyen a templom otthonod, békességed, megpihenésed és megerősödésed helye!”

Kiss József plébános

 

Szentmisék rendje az ünnepekben:

Dec. 24, Szent este: 2400

Dec. 25 és 26 Karácsony: 1000

(Balázspusztán Dec. 25-én: 1200)

Dec. 31: 1700

Január 1. Szűz Mária Istenanyja (Fűünnep): 1000

 

 

About Post Author