Az élete a kézilabda

91421791_169737144066194_2990905183577309184_n

A magyar felnőtt kézilabda válogatott irányítójával, az NB I-es Gyöngyös csapatának játékosával, Ubornyák Dáviddal, Süveges-Holczmann Andrea készített interjút.

Kedves Dávid, sok szeretettel köszöntelek szülővárosodban Szabadszálláson. Kisgyermekkorodat itt töltötted, majd elkerültél Várpalotára, most pedig a magyar felnőtt kézilabda válogatott irányítójaként ülsz itt.

Hogyan kerültél kapcsolatba a kézilabdával?

A laktanya bezárása után költöztünk Várpalotára, ahol a kézilabda sokkal népszerűbb volt, mint a labdarúgás. A testnevelő tanárom, aki kézilabda edző is volt, hívott el először az edzésre és ott szerettem meg ezt a sportágat.

A kézilabda előtt valamilyen más sportággal is foglalkoztál?

Igen itt Szabadszálláson fociztam, amit később Várpalotán is folytattam és később váltottam a kézilabdára.

Mely csapatokban játszottál eddig?

Várpalotán kezdtem a korosztályos csapatokban, onnan kerültem Veszprémbe, ezt követően pedig az NB I-es Gyöngyös csapatához, ahol jelenleg is játszom.

Mit kaptál eddig ettől a sporttól?

A kézilabda sok mindenre megtanított, mivel irányító vagyok legfőképp a fegyelmezettségre, ami elengedhetetlen például a támadások megszervezéséhez. Védekezésben is megvannak azok, akik irányítják és mozgatják a játékosokat, ugyanígy a támadásban is, amiben ez az én feladatom.

Milyen célokat tűztél ki saját magad és a csapat számára?

Erre az évre mindenképpen az első ötben szeretnénk lenni csapatszinten. Most hosszabbítottam két évet Gyöngyösön, ahol nagyon jól érzem magam. Nagyon jó a klub, nagyon jók a csapattársak, a tabellán is jó helyen állunk, úgyhogy elégedett vagyok.

Idén a felnőtt válogatottal részt vettél az Európa Bajnokságon, hogy élted meg?

Személy szerint óriási dolognak tartom, hogy ilyen fiatalon bekerültem a felnőtt válogatottba és részt vettem az EB-n, ahol tudtam élni a lehetőséggel és több gólt is szereztem. Azon dolgozom, hogy a következőkben is ott tudjak lenni.

Milyen volt a hangulat a kontinens bajnokságon?

Az EB-n olyan játékosok ellen játszottunk, akiket mi is csak a televízón keresztül láttunk. A napirend elég feszes volt, de erre már az utánpótlás világversenyek felkészítettek, azért ez így is egy kicsivel más volt. Egy EB-nek teljesen más a hangulata, itt egy tizenháromezres csarnokban játszottunk, telt ház előtt, ahová nagyon sok magyar eljött, akik szurkoltak és biztattak minket.

Mennyivel másabb egy klubcsapatban a játék, mint a válogatottban?

A válogatott tagjaival csak két-három havonta tudunk összejönni, ezért ilyenkor sokkal több munkát kell intenzívebben elvégezni, amit nagyon-nagyon jól kell csinálni.

Az Európa Bajnokságon a kilencedik helyen végeztetek, hogyan értékeled ezt az eredményt?

Mivel fiatal csapatként kerültünk ki az Eb-re, ez jó eredménynek számít, főleg annak függvényében, hogy még kevés rutinunk van.

Milyen terveid vannak a jövőre tekintve?

Most hosszabbítottam két évet Gyöngyösön, szeretném kipróbálni magamat majd külföldön is, estleg a légióskodást. Minél feljebb, minél jobb csapatokban szeretnék játszani, de két év még hosszú idő, van időm gondolkodni.

Ha éppen nem kézilabdázol, akkor mivel töltöd szabadidődet?

Szeretek a barátnőmmel minél több időt eltölteni, közösen moziba járunk, de szeretek horgászni is, van egy kiskutyám is, akit rendszeresen mozgatni kell, vele is gyakran járok túrázni.

Kedves Dávid, köszönöm az interjút, mi Szabadszállásiak nyomon fogjuk követni, hogy hol vagy és merre jársz, milyen sikereket érsz el. További sok sikert kívánunk neked!