Az utolsó riasztás

_DSC0408 _DSC0409 _DSC0410 _DSC0412 (2) _DSC0418 _DSC0419 _DSC0421 _DSC0422 _DSC0426 _DSC0429 _DSC0431 _DSC0434

Június 6-án reggel 8 órakor érkezett a riasztás a szabadszállási mentőállomásra. Mint mindig most is nagy sebességgel, szirénázva és villogva indult el a mentőautó Horváth Sándor gépkocsivezetővel, Szűcs Tünde Nauzika mentőtiszttel és Riczu Norbert állomásvezetővel a fedélzetén. Épphogy csak felgyorsítottak, máris lassítaniuk kellett. Ugyanis, az úttesten a mentőállomás teljes, szolgálaton kívüli állománya fogadta a villogó mentőautót. Az aktív és nyugdíjas bajtársak itt várták Horváth Sándort az utolsó munkanapján. Ekkor derült ki, hogy szerencsére nem volt éles a riasztás, a kollégák ezt a „meglepetést” találták ki nyugdíjba vonuló barátjuknak.

Visszafelé az állomásra már nem villogva és sokkal lassabban haladt a mentő. Itt a Szabadszállási Mentőalapítvány nevében egy hímzett, mentők illetve a város címerével valamint a munkakezdés és a nyugdíjba vonulás évszámával ellátott felsővel lepték meg kollégájukat, és természetesen nem maradhatott el a torta sem, ami stílszerűen egy mentőautót formázott. A tortát Riczu Norbert állomásvezető nyújtotta át. Ezt követően az érintett vágta fel az első tortaszeletet, utána pedig a közös élményeiket idézték fel egymásnak a bájtársak. Volt miről mesélni, hiszen rég volt már az a bizonyos első munkanap 1996. március 26. a mentőknél.

Fotók és szöveg: Fábián Krisztián

About Post Author