Sütöttek, főztek és felvonulást is tartottak a szabadszállásiak 
Gyülekezetünkben a böjti evangelizációs alkalmak sorozata március 16-án Szűcsné Vargacz Anikó szolgálatával kezdődött. Igemagyarázata a Jeremiás próféta könyvének 1 része 21-23 versek alapján történt.
„Azt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Égő áldozataitokat rakjátok véres áldozataitok mellé, és egyétek meg a húst! Mert amikor atyáitokat kihoztam Egyiptom földjéről, nem beszéltem nekik, és nem rendelkeztem az égőáldozatról és a véres áldozatról, hanem ezekkel a szavakkal utasítottam őket: Hallgassatok a szavamra és Istenetekké leszek, ti pedig népemmé lesztek; és mindig csak azon az úton járjatok, amelyre utasítalak titeket, hogy jól legyen dolgotok!” A Bibliában egészen másról szól a böjt. Amikor például Eszter királyné, kéréssel akart a király elé járulni, akkor az ő népe böjtölt érte, de Jézus a Hegyibeszédben is szól a böjtről. Ez a Jeremiási ige is a böjtről beszél, aminek nem szokáson kell alapulnia, hanem egy belső elcsendesedésen. Azt hirdeti Jeremiás, hogy égőáldozataitokat tegyétek a véres áldozataitok mellé és egyétek meg a húst. Isten nem olyan áldozatot kér tőlünk, ami csak egy rituálé az életünkben és aztán megyünk tovább, hanem egy odaszánást, egy komoly feléje való fordulást vár, aminek eredménye egy Istenben kiteljesedettebb élet lesz. Az ilyen böjt nem negatív, nem megvonás a testünktől, hanem egy meggazdagító állapot, ami mindenképpen örömteli. Amikor Istennek engedelmeskedünk, belső békességet kapunk. A böjt a Húsvétra való várakozás ideje. „Örülsz-e, hálával gondolsz-e arra, hogy újra Húsvétra várunk?” A kérdés elgondolkodtató.
Második alkalommal március 23-án Máté Csaba Sándor Tiszakécskei lelkipásztor szolgált a gyülekezetben.
Igehirdetés alapjául a János evangéliuma 2 fejezet 1-12 versei szolgáltak a következők szerint: „És a harmadik napon menyegzőt tartottak a galileai Kánában, és Jézus anyja is ott volt. Ám Jézust is meghívták tanítványaival együtt a menyegzőre. És amikor fogytán volt a bor, Jézus anyja így szólt hozzá: „Nincs boruk!” És Jézus ezt válaszolta neki: „Vajon énrám tartozik ez, vagy terád, asszony? Még nem jött el az én órám?” Anyja szól a szolgáknak: „Bármit mond, tegyétek meg!” Volt pedig ott hat kőből való vizeskorsó a zsidók tisztálkodási rendje szerint; mindegyikbe két-három mérő fért. Jézus így szólt hozzájuk: „Töltsétek meg a korsókat vízzel!” És megtöltötték színültig. És ő ezt mondta nekik: „Most merítsetek és vigyetek a násznagynak!” (a teljes igeszakasz e fent megjelölt helyen olvasható).
Az igemagyarázatában kiemelte, hogy saját életünkben is hányszor és hányszor tapasztaljuk meg Isten csodáját, csak mi ezt egészen másképpen értelmezzük; szerencsém volt, megúsztam, vagy jól sikerült, így akartam stb. A böjt idején, mindenképen nagyon is tanulságosak voltak a példázatok az emberi viszonyainkban. Csaba igeszolgálatát nagy örömmel és szeretettel fogadta a gyülekezet, hiszen lelkipásztoraink gyermekeként Szabadszálláson végezte az általános iskolát, itt volt hittanos, itt konfirmált itt vett részt a gyülekezet ifjúsági csoportban és a Szász Károly Református Kórusban. Az általános iskola elvégzése után a Kecskeméti Református Gimnáziumban tanult tovább, de ez idő alatt is szorosan kötődött a gyülekezetünk közösségéhez. Az érettségi után a Debreceni Hittudományi Egyetemen folytatta tanulmányait és 2016-ban, lelkipásztorrá szentelése után a Tiszakécskei gyülekezethez került segédlelkésznek. Feleségével, Alexandrával az egyetem évei alatt ismerkedetett meg, aki szintén református lelkipásztor és 2016-ban kötöttek házasságot. Azóta, együtt végzik a lelkipásztori szolgálatot Tiszakécskén. Az elmúlt év végén, mind kettőjükre nagy teher hárul, hiszen a gyülekezet lelkipásztora, Hegedűs Béla Nagytiszteletű Úr (Egyházmegye esperese) hirtelen halálával nagy űr keletkezett a gyülekezet életében. A Tiszakécskei gyülekezet intézmény fenntartó gyülekezet (általános iskolát és gimnáziumot működtetnek), így ellátják a gyülekezet lelkipásztori szolgálatot, a gyülekezet vezetését valamint a helyi és a szórványban lévő településeken a hitoktatást! A Tiszakécskei gyülekezett nagy szeretettel és ragaszkodással veszi körül a fiatal lelkipásztoraikat és a presbitérium mindenben igyekszik segíteni a szolgálatukban. Nos, ezzel a szeretettel fogadtuk mi is Csaba szolgálatát az evangelizáció alkalmával. Nagy öröme a gyülekezetünknek, hogy az egykori közöttünk élő gyermek, majd fiatal felnőtt, ma már Isten szolgálatában végzi lelkipásztori hivatását, amelyhez ezeken a sorokon keresztül is Isten gazdag Áldását kérjük és kívánjuk közös életükre feleségével, a lelkipásztori szolgálatukra és a gyülekezetükre.
A harmadik evangelizációs alkalmon március 30-án Tóth Árpád Bácsalmási gyülekezet lelkipásztora szolgált. Az igehirdetést Márk evangéliumának 2. fejezet 1-12-ig terjedő verseire építette. Prédikációjában, ebben az igeszakaszban, Isten sok csodatételinek az egyikét hozta elénk: „Egy béna meggyógyítása”. A történet Kapernaumban történt, ahol a sokaság tudomást szerzett Jézus ottlétéről. A sokaságban volt egy béna ember, aki a nyoszolyáján feküdt és négyen vitték elé, hogy gyógyítsa meg a beteget. Jézus így szólt a bénához: Fiam megbocsátottak bűneid, „mondom neked, kelj föl, vedd fel a nyoszolyád, és menj haza!” „Az pedig azonnal fölkelt, fölvette a nyoszolyáját és mindenki szemeláttára kiment és mindnyájan elcsodálkoztak. Ez alkalommal is tehát a „csodáról” mint életformáló tényről volt szó, és ismét megerősödhetett bennünk az az érzés, amelyről a fentiekben már szó volt, hogy nincsenek véletlenek, hanem velünk is megtörténhetnek csodák az életünkben, csak sokszor nem vagy nem akarjuk tudomásul venni. Erre az egyik példa, amikor a közelmúltban, Londonban az a magyar diáklány elmondta, hogy az utcai terrortámadás előtt 1-2 perccel, édesapjával még tettek egy kis kitérőt mielőtt városnézésre indultak, ha nincs ez a kis kitérő, akkor most Ők is az áldozatok között lennének. Talán a mi életünkben is érdemes végig gondolni, hogy hányszor fordultak már velünk is elő „nem véletlenek” vagy másképpen; csodák?
Holczmann Mihály gondnok
About Post Author
