Emléket állítottak az egykori iskolának

_DSC0113 _DSC0114 _DSC0150 _DSC0153 _DSC0157 _DSC0159 _DSC0172 _DSC0173 _DSC0176 _DSC0179 _DSC0184 _DSC0189 _DSC0191 _DSC0195 _DSC0197 _DSC0199 _DSC0205 _DSC0211 _DSC0212 _DSC0219 _DSC0226 _DSC0228 _DSC0236 _DSC0245 _DSC0247 _DSC0256 _DSC0277 _DSC0279 _DSC0282

Közel kétszázan, – egykori diákok és tanáraik – vettek részt június elsején az aranyegyházi iskola helyén felállított kopjafa és emléktábla avatási ünnepségén. Az ott tanult diákok és tanáraik négy éve tartották utolsó találkozójukat, és a szervezők mostanára arra az elhatározásra jutottak, hogy idén örök emléket állítanak az iskola helyén.

A találkozón megjelenteket Szűcs Katalin köszöntötte, majd Holczmann Mihály az aranyegyházi iskola történetét elevenítette fel a résztvevőknek. Elmondta, hogy az emléktábla és kopjafa állítás gondolata Vér Lászlótól származik, ugyanúgy, mint a négy évvel ezelőtti iskolatalálkozó ötlete is. A kezdeményezéshez többen is csatlakoztak, név szerint: Szűcs Katalin, Lukácsi Mária, Pintér Eszter, Pandur László és Holczmann Mihály. A területet az emlékhely létrehozásához T. Kovács Kálmán térítésmentesen ajánlotta fel, az emléktáblát pedig Müller Zoltán kőfaragó mester szintén felajánlásban készítette el.

Dr. Báldy Zoltán polgármester beszédében kihangsúlyozta, hogy a találkozón megjelentek nagy száma is azt bizonyítja, hogy milyen fontos szerepet töltött be ez az iskola az ide járók életében. Köszönetét fejezte ki, Vér Lászlónak és családjának és valamennyi szervezőnek a találkozó létrejöttéért.

Az emléktáblát Vér László és Lukácsi Mária leplezte le. Az emlékhelyet Podmaniczki Imre plébános szentelte meg. A kopjafát Pandur László és Sípos Istvánné koszorúzta meg. A szervezők, a jövőre nézve szeretnék felkérni a Szabadszállás Települési Értéktár Bizottságot, hogy az emlékhelyet vegye fel a helyi értékek közé, ezáltal is biztosítva azt, hogy a következő generációknak is megőrizzék az iskola emlékét.

A tanárok részéről Murárné Kasnyik Mária osztályfőnök, Müller Jánosné,  T. Kovács Lajosné és Gálos Katalin emlékeztek. A tanulók közül Pandur László idézte fel diákkori emlékeit, majd egy alkalmi kiállításra invitálta a jelenlévőket, amelyet az emlékmű szomszédságában lévő tanyáján rendezett be.

Az ünnepséget követően, a résztvevőket közös ebédre invitálták a Nagyvendéglőbe. Ebéd után pedig előkerültek a régi fotók és az emlékek felidézésével és beszélgetéssel töltötték el a délután hátralevő részét.

Az aranyegyházi iskolát 1925-ben kezdték el építeni, amit 1926-ban fejezték be. Összesen három tanterme volt. Az alsó tagozatos tanulóknak egy, a felső tagozatosoknak pedig két tantermük volt. Az iskola, oktatáson kívül egyházi célokat is szolgált. Az alsós tanterem déli oldalán spanyolfallal volt elválasztva egy kis kápolna, vagy más képen oltárfülke, és minden második hónapban egy alkalommal misét tartottak ebben az osztályteremben, illetve a köztes hónapban a felső tagozatos osztályteremben református istentiszteletet. Ezekben a termekben voltak megtartva a hittanórák is – felekezetenként.

A felső tagozatos osztályok tantermei nagyon egyszerű módon voltak berendezve, osztályonként két-két padsor, egy-egy padsor egy-egy osztálynak adott helyet: 10-14 gyereknek osztályonként.

Az iskolában 50 évvel ezelőtt, 1969-ben ballagott el az utolsó 8. osztály. A ballagó diákok: Bognár Eszter, Hujecz Lídia, Janovics Éva, Kozma Piroska, Lukácsi Mária, Marton Jenő, Nagy Erzsébet, Sípos Katalin, Szemők László, Szűcs Katalin és Vér László voltak. Az osztályfőnökük: Murárné Kasnyik Mária volt.

Az 1974-1975-ös tanév végén az alsó évfolyamoknak is végleg befejeződött itt az oktatás, így az Aranyegyházi iskolát 1975-ben véglegesen bezárták.

A rendezvény támogatói voltak: Áipli László, Fehér Sándorné Berényi Mária, GAMESZ, Holczmann Mihály, Müller Zoltán, Pandur László, Sípos István, Szabadszállási Református Egyházközség, Szabadszállás Város Önkormányzata, T. Kovács Kálmán és felesége, Vér László és felesége.

Fotók: Süveges-Holczmann Andrea

 

 

About Post Author