Evangélizáció a református gyülekezetben

45555477_2414359541925849_7061522431919259648_n 45572555_2414359571925846_348146097643847680_n 45585066_2414359615259175_8760558721953693696_n 45612459_2414359751925828_6114575580164784128_n

Készülve az új borért való hálaadás és a Reformáció ünnepére evangélizációs estek voltak a református gyülekezetben.
Az első este Eke László szalkszentmártoni beosztott lelkésszel ismerkedtünk meg. Ő a szocializmus és a materializmus egykori fellegvárában, Dunaújvárosban élve kapott elhívást a lelkészi szolgálatra, amelyre ez év november elején fel is szentelték. Meggyőződése, hogy bármi is veszi körül az életünket, csak Krisztusra kell figyelnünk, a hit szerzőjére, aki számunkra az út, az igazság és az élet. Erről a meggyőződéséről vallott igeszolgálatában is, amelynek alapigéje ez volt: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki énbennem marad… az terem sok gyümölcsöt” (Jn15,5). Biztatta a híveket a Jézussal való élő kapcsolatra.
Másnap Dobos Bence, tassi lelkipásztor vette fel alapigeként a jézusi tanítást: „Senki sem készít foltot új ruhából, hogy régi ruhára varrja, mert így az újat is tönkretenné, és nem is illene a régihez az új ruhából való folt. Újbort sem tölt senki régi tömlőbe, mert az újbor szétrepesztené a tömlőt, és kiömlene, sőt a tömlő is tönkremenne. Hanem újbort új tömlőbe kell tölteni, és a kettő együtt megmarad.” Arról beszélt, hogy a példázatbeli új tömlő rugalmas falú, még formálható, még enged a nyomásnak, még tud nyúlni, növekedni, még fölveszi a tartalom alakját. Ha a tartalom megkívánja, akkor együtt tud növekedni a benne munkálkodó erővel. Kért minket: ne legyünk végletekig konzervatív és merev álláspontú emberek, akik semmit sem tudtak engedni megcsontosodott elképzeléseinkből.
Az áldott esti alkalmakat ünnepi úrvacsorázás zárta a református templomban, ahol a Jézus asztalának vendégeiként az újbort Jézus értünk kiontott vérének jegyeként vettük magunkhoz.

Máté Sándor, lelkipásztor