Sütöttek, főztek és felvonulást is tartottak a szabadszállásiak 
Antal Mihályné izsáki gobelinkészítő munkáiból nyílt kiállítás március 14-én a József Attila Közösségi Házban. A tárlatot Horváthné Fülöp Katalin nyitotta meg. Közreműködött a Kiskun Népdalkör.
Antal Mihályné, Jámbrik Jolán egy súlyos betegséget és családi tragédiát követően, baráti jó tanácsra, lelkének megerősítésére kezdett el e sajátos kézimunkával foglalkozni. Az ösztönzés átsegítette a kezdeti gátlásokon és az eltelt majd két évtized alatt számos munka bizonyította, hogy érdemes volt meghallgatnia és megfogadnia a segítő szavakat.
A kivarrt képek készítője nem képzőművész, csak egy kézimunkázni szerető ember. Egy-egy kép elkészítésekor gyakorolja a türelmet, az aprólékosságot, a szorgalmat, hiszen ezek nélkül nem igazán megy. A munka eredménye ez által lesz méltán figyelemre méltó.
Jolika a húszéves alkotói munka alatt több tucat képet varrt ki. Sikereiben kettő – számára igen fontos – személlyel osztozik a köszönet szintjén: az ötletért, a biztatásért, a segítségért Száfnerné Icával, a képek keretezéséért pedig férjével.
A falakon elhelyezett varrott képek nem egyedi tervezésűek, színviláguk alapjait más találta ki. Azonban aki kivarrta, mégis olyan munkát végzett, amely önmagán kívül mások tetszését is elnyeri.
Aki próbált már valaha egy szita lyukaiba sok színes fonalat beletömködni, tudja, hogy az nem olyan egyszerű, még ha tűvel teszi is azt. Bonyolítja a helyzetet, hogy a fonalakkal meghatározott rendben, és kötött színvilág szerint kell kitölteni azokat a „szitalyukakat”.
A képeken megjelennek a gyönyörű mozgású lovak. Láthatunk portrékat, köztük a „Cigánylány”, a „Cinka Panna” az „Útcai Madonna” képeket. Néhány tájkép is kikerült a falra, mint a „Monstari híd”és az „Esztergomi Bazilika”. A boldog békeidők polgári hangulatát idézik az „Eljegyzés”, a „Várakozás”, a „Levél”, a „Barátnők” és a csendélet képek. Végül néhány vallási témájú munka zárja sort, mint a „Jézus az olajfák hegyén” és a „Végső remény”.
Lényeges, hogy a képvarrások készítéséhez semmiféle kényszer nem kapcsolódott, azok önzetlenül, saját örömre, öngyógyításra készültek és nem kevés munka van bennük.
Az alkotó szavainak felidézésével ajánlom szíves figyelmükbe a kiállítást. Ahogy Jolika mondta önvallomásában: „… nagy boldogság tölti el a szívemet, amikor egy-egy kép felkerül a falra, és nap mint nap látom, hogy mégis csak jó, hogy elfogadtam a felém nyújtott segítő kezet. Köszönet mindazoknak, akik észreveszik munkáimat, és megérzik bennük azt a szeretetet, amivel készítem.”– mondta el Horváthné Fülöp Katalin.
A kiállítás március 14-től április 8-ig naponta 10-20 óráig tekinthetik meg az érdeklődők.
About Post Author
