Sütöttek, főztek és felvonulást is tartottak a szabadszállásiak 
Idén nyolcadik alkalommal rendeztük meg az egyházközségünk jótékonysági bálját, a Zöld Ász étteremben. Kitűnő ételekkel a büfé asztalról, süteményekkel a batyukból és a Sanzon Party Zenekar nagyszerű muzsikájával.
Ezeknek az esteknek a bevételei már eddig is sok szép munkának voltak indító adományai. Ahogyan mondta valaki olyan, mint a hógolyó. Csak azt a maréknyit kell meggyúrni, és ha gurítjuk, egyre nagyobb lesz, valahogyan kiadódik a többi. Láttuk ezt már a villanyhálózat, a belső festés, a márványpadló és a külső felújítás esetén is. A jó szándék, az összetart(oz)ás előbb-utóbb megérleli a gyümölcsét.
Izgalommal készültünk, mint mindig. Bár az idén nagyon rövid műsor sikerült, de az est vidám hangulatát ez nem befolyásolta.
A köszöntőben erre a vidámságra kaptunk bátorítást: „Összejöttünk, hogy egy kicsit mulassunk, hogy egy kicsit bálozzunk, hogy egy kicsit vidáman legyünk együtt. A vidámság nem azt jelenti, hogy nincsenek szomorúságok, hogy nincsenek nehézségek, hanem azt jelenti, hogy átküzdjük magunkat az adódó nehézségeken, megújulunk, megerősödünk, és a vidámságban egy kicsit meg is pihenünk. Az egyházközség életében az utóbbi évek csendes, visszahúzódós évek voltak, az előtte lévőkhöz képest. Súlyos csapások értek bennünket, amikor nagyon tevékeny tagjait veszítette el a közösség. Kit így, kit úgy. Ezeknek a veszteségnek a gyásza hosszú ideig rátette a bélyegét a közösségi életre. Ez idő alatt az egymásra figyelés igénye is érlelődött bennünk.
Az életünk tapasztalata, hogy vannak időszakok, amikor le kell szállnunk a mélységekbe, hogy onnan fel tudjunk emelkedni. A liturgia erre is segítséget nyújt. Az adventi várakozás karácsony előtt is egy ilyen alászállásos idő. Ahogyan Avilai Nagy Szent Terézia mondta: „A böjt legyen böjt, a libasült legyen libasült.” Ma még a libasültnél tartunk. Legyen ez az este a vidámságé, a mulatásé, a táncé, az éneklésé. Tudjuk, hogy nem mindig kell magunkat túl komolyan venni.
Az idei est bevételével a templom „hátsó termében” kialakítandó vizesblokk és közösségi terem költségeihez gyűjtöttünk.
Sokszor tapasztaltuk már, hogy az összefogás, a közösség óriási erő. Nagy dolgokat tudunk tenni egymásért, önmagunkért, hiszen mindannyian tagjai vagyunk a közösségnek. Mindenkinek helye van itt, aki elfogadja a meghívást, hogy ide tartozzék.
Idén is sokan támogatták ezt a szándékot a báli belépővel, tombola felajánlásokkal és adományokkal is. Közel száz ezer forint gyűlt össze, amihez még pályáznunk és gyűjtögetnünk kell. De a kabáthoz a gomb már meg van. Köszönjük a támogatást, és az együtt töltött nagyszerű estét!
Kiss József
plébános
About Post Author
