Sütöttek, főztek és felvonulást is tartottak a szabadszállásiak 
Két éve már elhangzott ötletként, hogy a Honvéd Nyugdíjas Klub nem maradhat ki egy olyan, szinte az egész várost, a versenyzők és látogatók révén a környező településeket is megmozgató „gasztrokultúr” eseményből. mint a Szabadszállási Kolbásztöltő Fesztivál. Akkor – és az elmúlt esztendőben is – kevésbé volt fogadó kész a megvalósításra az egyesület. A tavaly decemberi születésnapos rendezvényen került ismét szóba az ötlet, rögtön megfejelve egy kis – a tagok felé irányított – támogatási kéréssel. Valahogy úgy alakult, hogy a felvetést most a tettek követték, megalakult a csapat, lett név és logó, érkeztek a felajánlások: az asztalok megteltek süteményekkel, kóstolni való disznóságokkal, elszántságnövelő italokkal, dekorációs anyagokkal.
A Honvéd Nyugdíjas Klub csapata a „Kolbász-királyok” néven lépett a „küzdőtérre”, s lépett be a kolbász készítés történelmi arcképcsarnokába. A sétáló látogatókon túl, akik a falatkákat, süteményeket ízlelgették és dicsérték, 62 kóstolójegyesünk volt kíváncsi mire lesz képes a királyi gárda.
A kapitányi tisztet Bánáti Csaba viselte, vezetésével a vitézi sereget Farkas Zoltán, Horváth Balázs és Udvarnoki János alkották, és e kvartett (bár a verseny alatt csak képletesen voltunk muzikálisak) szakmai tanácsadója, trénere, íz- és sütőmestere Sallai László volt.
Természetesen az együttműködő katonai szervezeteket is kértük, jöjjenek el és velünk együtt élvezzék e rendezvény minden örömét: a jó társaságot és a jó hangulatot. Örömmel üdvözöltük az MH Logisztikai Központ és az MH Anyagellátó Raktárbázis hetényegyházi bázisparancsnoksága csapatait Szabadszálláson.
Magáról a rendezvényről csak annyit: igen jó hangulatú, a baráti társaságokat jól összefogó, a szervezők igyekezetét mindenben visszaadó eseménye volt a városnak. A látogatók a bőség zavarával küzdöttek a kínálás és kóstolás terén.
Első megmérettetésünk jó volt. A versenyre beadott kolbászkavalkád (három különböző ízesítésű – kevésbé fűszeres/sajtos/enyhén csípős – kolbászka) a hat aranydiplomás egyike és az érmek mellett egy hatalmas füstöltsonka nyertese is lett.
De nemcsak a kolbásztöltés, hanem a süteményezés terén is jeleskedtünk. Egy édes és egy sós sütemény került az egyesület neve alatt beadásra, melyekből a sós sütemények versenyében ezüst habverő díjas lett Udvarnokiné Krisztina nemcsak finom, hanem stílszerűen malacpofit ábrázoló remeke. (Némi célzásként úgy értékeltük és érzékeltettük az elnyert nem kevés lisztmennyiséget, hogy az újabb sütemények elkészítésére késztethesse a nyertest.)
Természetesen, ahogy számos más alkalomra, ide is igaz a klasszikus dalszövegrész: „egyedül nem megy”. A csapattagok jelenlétén, tevékenységén, felajánlásain túl sokan tevőlegesen is támogatták a „Kolbász-királyok”-at.
Köszönjük Bak Istvánné, Bencze Péterné, Bognár Lajosné, Bur János, Buza Vince, Buza Vincéné, Csepela Mária, Dóra Tibor, Dóra Tiborné, Farkasinszki Istvánné, Gáspár Ferencné, Gubán Istvánné, Kertész-Farkas Sándorné, Páli Lukácsné, Péter Sándorné, Sallai Lászlóné, Sipos Lukács, Szabadszállási Tüzép, Sztupákné Pásztori Anna Mária, Puskás Istvánné, Tóth Ernőné, Tóth Józsefné, Udvarnoki Jánosné, Vékony Lajos, Vitamin Porta segítő közreműködését, támogatását, felajánlását.
Horváth Balázs István
About Post Author
