Sütöttek, főztek és felvonulást is tartottak a szabadszállásiak 
A Magyar Kultúra Napjának ünnepén Bognár Renáta festményeiből nyílt kiállítás a József Attila Közösségi Házban január 22-én, ebből az alkalomból beszélgetünk az alkotóval.
Pontosan három évvel ezelőtt volt, hogy önálló kiállítással mutatkoztál be nálunk, a közösségi házban. Akkor azt nyilatkoztad a megnyitón, hogy „Nagyon hosszú út áll még előttem, attól a pillanattól fogva, hogy az első ecsetvonás megszületett. Egészen életem végéig tanulnom kell, mint a kisgyermeknek, aki épphogy csak megkezdte életét.”
Mikor született meg az a bizonyos első ecsetvonás és hol jársz most ezen az úton?
Festeni három és fél évvel ezelőtt kezdtem el, a családom biztatására. Folyamatos tanulással autodidakta módon képzem magam. Bár már nem itt élek, két évvel ezelőtt Debrecenbe költöztünk családommal és ott munka mellett szabadidőmben szoktam festeni.
A festményeidet nézve látszik, hogy szereted a csendéleteket és a tájképeket. Honnan származik ez a vonzalom?
Szeretem a szépet, mindig meg volt bennem az esztétikum iránti igény. Azt gondolom, hogy ezt mindenki számára a leginkább befogadhatóan a csendéleteken és tájképeken keresztül lehet bemutatni. A tájképeknél a távlatokat szeretem ábrázolni. A másik kedves témám számomra az életképek festése, ahol a mondanivaló mélységét szeretném kiemelni.
Milyen technikával és anyagokkal dolgozol?
Leginkább olajjal szeretek festeni feszített vászonra vagy farostlemezre ecsettel és festőkéssel, de gyakran előfordul, hogy szivaccsal vagy kézzel viszem fel a festéket.
A felkéréseknek hogy tudsz eleget tenni?
Mivel nem hivatásszerűen festek és szabadidőm kevés van, bár szeretnék, de nem tudok minden meghívásnak eleget tenni. Szabadszálláson ez a második önálló kiállításom, ezen kívül a Magyarkertben, Debrecenben az Árpád Galériában és a „Csonka-templomi” gyülekezet galériájában, valamint Esztárban állítottam ki. Csoportos kiállításokon is részt vettem Szabadszálláson kétszer is, Gödöllőn a Grassalkovich-kastélyban és Budapesten a Liget étterem Kuti Galériájában.
Számomra nagy megtiszteltetés, hogy három évvel ezelőtt itt állíthattam ki először, és a kezdeti próbálkozásaimat méltónak tartottátok arra, hogy a közösségi ház galériájában bemutassuk. Nagy örömmel tettem eleget a mostani meghívásnak is. Minden hozzám hasonló amatőr alkotót, vagy alkotni vágyót őszinte szívvel arra bíztatok, hogy merjen megmutatkozni a nagyközönség előtt, mert az a bátorítás és szeretet visz előre, amit ilyenkor kapunk.
Milyen terveid vannak a jövőre vonatkozóan?
Régen szívesen rajzoltam portrékat, ezért a terveim között szerepel, hogy a portré festésben is továbbfejlesszem magam. A festészettel kapcsolatban az a legfontosabb célom, hogy örömöt szerezzek saját magam és a környezetem számára.
Kedves Renáta, köszönöm a beszélgetést, reméljük, hogy máskor is eljössz hozzánk és további sikereidről is beszámolhatunk.
Fábián Krisztián
(A kiállításmegnyitóról a következő cikkben számolunk be!)
About Post Author
