Sütöttek, főztek és felvonulást is tartottak a szabadszállásiak 
A magyar katolikus szellemű irodalom közismert alakja, a hazai piarista rend kiemelkedő személyisége, Sík Sándor verseivel, prózai írásaival, egyetemi oktatómunkájával és híres konferenciabeszédeivel egyaránt számos embernek adta vissza a hitét, életkedvét, a tiszta öröm önfeledt boldogságát, általában véve az emberi lét pozitív szemléletét.
Ötven évvel ezelőtt leírt sorait olvasgatva, magával ragad ez a belülről fakadó derű és optimizmus. Egyik megszívlelendő részletében ökumenikus szívvel a testvéregyház lelkész-költőjét, Tompa Mihályt idézi: „A földön sok öröm vagyon”; Arany Jánostól még azt is átveszi, hogy a fájdalom is alkatrésze a boldogságnak.
Sík Sándor szerint a derűlátás megkönnyíti az életet, fölfrissíti a munkakedvet, kellemessé és elfogadhatóvá tesz embertársaink számára a mindennapi életben. Alkalmassá formál arra, hogy a szomorkodókat, a bánatosokat, a hitüket vesztetteket megvigasztaljuk és megkíséreljük, hogy újra a lét igazi áramlatába találjanak vissza.
Árnyalt okfejtéssel szól a „keresztény reményről”, mely voltaképpen erény. Olyan állandósítható magatartás a világban, amely átfonja az egész valóságot. Bíznunk kell abban, hogy minden: jó vagy később jóra fordul. A végső szót ez a „jó” mondja ki, mintegy hitelesíti – s ez a remény nem lehet más, mint isteni eredetű, természetfölötti.
Az író-professzor azt is hozzáteszi, hogy a keresztény remény nem passzív érzület. Tevékenységet, lendületet, tenni akarást, jó szándékot sugall, s mint ilyen: hasznos a társadalomnak, és valóban tetsző a Mindenhatónak.
A tenni akarás és a szorgalom nem utolsósorban a szűkebb közösségre, a hazára is vonatkozik – Sík Sándor kereszténysége és magyarságtudata szinte átsüt ezeken a sorokon, és még a legernyedtebb lelkiállapotú felebarátunkat is talpra állíthatja lírát permetező derűjével és meggyőző érveivel.
Szeghalmi Elemér
About Post Author
