SZABADSZÁLLÁSI GYÜLEKEZETI HÍRMONDÓ

2020. április 19. Húsvét utáni első vasárnap (Quasimodogeniti)

ÁLDÁS, BÉKESSÉG!

Amint karácsony nyolcadnapja a kiskarácsony nevet, húsvét nyolcada a kishúsvét, vagy fehérvasárnap elnevezést kapta. Ennek a vasárnapnak a  meghatározó zsoltára, a 81. „Örvendezzetek Istennek, a mi erősségünknek; ujjongjatok a Jákób Istenének!” Mi más tölthetné be a hívő ember szívét Húsvét után, mint a síron, poklon, halálon győztes Krisztusban való örvendezés. Továbbra se a korona-vírustól való félelem uralja életünket, hanem bízzunk az Úrban, mert „akik az Istent szeretik, minden javukra van!” Ennek jegyében küldjük szeretettel eheti hírmondókat. Isten áldása legyen az Ige olvasásán és megtartásán.

„Örvendezzetek Az erős Istennek! Énekeljetek Dícséreteket, :/: Szép énekeket Jákób Istenének! Szép dícséretet Néki mondjon minden! Lantokban őtet És citerákban :/: Dícsérjük vígan Néki zengedezvén.”

Igeolvasás: Ézsaiás könyve 40. fejezet 27-31. verse

Miért mondod Jákób és szólsz ekként Izráel: Elrejtetett az én útam az Úrtól, és ügyemmel nem gondol Istenem?! Hát nem tudod-é és nem hallottad-é, hogy örökkévaló Isten az Úr, a ki teremté a föld határait? nem fárad és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsesége! Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja. Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is;  De a kik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!

Ézsaiás egy csüggedt népet látott maga előtt, akik egy hosszú bezártságban, rabságban fáradtak és lankadtak el. Nekik mondja ezeket az Úrtól vett prófétai Igéket „Bízzatok az Úrban! És akkor erőtök megújul!

Bízzunk mi is az Úrban! Bízzunk, hogy Isten megtart és gondoskodik rólunk ezekben az emberpróbáló időkben. Bízzuk magunkat az Ő gondviselő hatalmára, amint legnagyobb költőnk, Arany János mondja a Toldi-ban: „Kinek az ég alatt már senkije sincsen, / Ne féljen: felfogja ügyét a jó Isten.”

Ne hagyjuk ki számításunkból a Mindenható Istent! Istennél nincs lehetetlen. S ne fogjon el minket a csüggedés, ismételgetve az egykori nép panaszát:nem gondol az én ügyemmel Istenem”! Hanem legyen ott a szívünkben mai Igénk, mint egy aranymondás: „akik az Úrban bíznak, erejök megújul

A 2 és fél ezer éves próféciának az aktualitása az, amit Ady Endre így mond: „Az élet be sok újat hozott, s Isten nem változott” (Uraknak Ura). Isten nem változott, csak az ember, aki elfordult Tőle. Ha azonban az ember most nem változik, s meg nem tér Istenéhez, akkor tragédia köszönt rá.

Vajon nem jogosan mondjuk, hogy Európa keresztyén népe, benne Kiskunság református népe is elfeledkezett az Úrról? Az Isten-felejtés korában élünk, mert Istent feleslegesnek érezzük. Úgy gondoljuk, hogy mi vagyunk saját szerencsénk kovácsai, s ahhoz Isten már is kell.

Isten számunkra meghalt. Mert, ha van is Isten, nem tapasztaljuk. Pedig, ha nem látom is a Napot, mert az ég felhőkkel fedett, tudom, hogy felettük van a Nap. Mint a Hit hangjaiban Schiller az elrejtett Istenről vallja: „Van Isten, él egy szent Akarat, Az ember akárhogy inog bár. Túl jón-gonoszon, a legma­gasabb Bölcs Gondolat éberen ott áll’. Mi mégis, mintha a Napot tagadnánk le az égről, nem gondolunk Őrá.

Az előző korokban, ha országos szárazság volt és beköszöntött a forróság, magától értetődő volt, hogy csak egyet tehettünk: vártunk és imádkoztunk esőért. ↔ Ma, amikor szárazság van, szivattyút teszünk a kútra, beindítjuk az öntöző berendezéseket, és senkinek sem az imádság jut az eszébe, hanem azonnal küldi a munkásokat az öntöző berendezésekhez.

Az élet nehéz dolgainak elintézése, a vírusok legyőzésének kötelezettsége, úgy gondoljuk, az emberre hárul. És elfeledjük a lényeget: ha mi is csináltuk a szivattyúkat, nem mi teremtettük a vizet, a világ­mindenséget. Nem mi alkottuk az esőt és a napfényt. De a mi alkotásaink elrejtik előlünk a világ Alkotóját. És Őt már észre sem vesszük, az örökkévalóságot figyelemre sem mél­tatjuk. Talán csak ilyenkor, amikor egy vírus képében feljő a halál ablakaink alá. Ilyenkor talán rádöbbenünk, hogy mégsem mi parancsolunk az élet szabályainak, legfőképp annak, hogy meddig doboghat egy emberi szív.

Az ilyen sorsfordító időkben az elfelejtett Isten eszébe jut az embernek, sokaknak csak azért, hogy vádolják és megkérdezzék: Hogyan engedheti meg? Elfeledkezett rólunk? Mint Ézsaiás korában: „elrejtetett az én utam az Úrtól, és ügyemmel nem gondol Istenem?”

De az Úr válasza ma is ez: „Hát nem tudod, nem hallottad-é, hogy örökkévaló Isten az Úr, aki teremtette a föld határait? … Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is. De akik az Úrban bíznak erejük megújul…”

Felesleges kérdések helyett: forduljatok arccal Isten felé, és Isten nagysága mellett törpüljön el minden emberi nagyság és baj. Szeresd az Urat, a te Istenedet, és szeresd felebarátodat, mint magadat. Kapaszkodj Istenbe és erőibe.

Adja Isten, hogy legyen boldog megtapasztalásunk ezekben a nehéz időkben az Ige minden szava!

Imádság: Örökkévaló Isten, Atyánk a mi Urunk Jézus Krisztusért. Hálát adunk Tenéked, hogy a Te Igéd bátorító szava kiemel minket a csüggedésből, a lemondásból és megújítja életünket Lelked hatalmával.

Add hát Atyánk, hogy erőtlen életünk helyébe támadjon fel a krisztusi, mindenre megerősített új élet. Hogy legyen Krisztusban erőnk mindenre… Add a Te erődet: azt az erőt, amely képessé tesz minket arra, hogy fel ne adjuk, se életünket, se hitünket, se hazánkat, se magyarságunkat, se keresztyénségünket, se jövendő reménységünket, se örök üdvösségünk bizonyosságát, se azt, hogy Te azokkal, akik Benned bíznak, azokkal még nagy dolgokat akarsz végbevinni.

Add erődet mindazoknak, akik egészségünkért és életünkért küzdenek. Orvosoknak és ápolóknak, a népünkért élő és értünk felelősséget viselő vezetőinknek, a rendre és hazánkra vigyázó őrállóknak, katonáknak és rendőröknek. Erősítsd meg úgy őket lelkükben, hogy legyen testi erejük is minden feladat elvégzésére.

Gyászoló testvéreinket is eléd hozzuk megköszönve, hogy adtál nekünk erőt a Krisztus által az elmúlt heti fájdalmas búcsúvételre is. Hálát adunk a mi Urunk Jézus Krisztus húsvéti diadaláért, melyet a halálon aratott. Add, hogy hitben ezt a diadalt mi is megragadhassuk. Köszönjük, hogy Igéd épp ezért vigasztal. És azért szól, hogy Krisztussal éljük a nappalt, hogy Benne aludjunk el, ha eljő az este, mert akik Vele alusznak el, azok Vele ébrednek fel. Ő legyen hát életünkben az út, az igazság és az élet, mutasson utat, hogy már ezen a földön legyen az örökélet érzése is a miénk, hogy egykor lehessünk részesei annak áldott beteljesedésében.

Hallgasd meg imádságunkat, Jézus Krisztusért, mi Urunkért és Megváltónkért. Ámen.

 

Gyülekezeti hírek:

A napokban eltemettük Szabó Jánosné Makádi Kiss Esztert 80 évesen. Ravatalánál a 30. zsoltár 6. verse szólt: „… este bánat száll be hozzánk, reggelre öröm.”

Halottunk: Csaplár Károlyné Tabajdi Mária, aki 90 évet élt.

Isten vigasztalja a gyászolókat!

Köszönjük az elmúlt időszakban kapott adományokat. Banki átutalással (Ref. Egyház. OTP 11732356-20020062) érkezett 95 ezer Ft perselyadomány és köszönet a Lelkészi Hivatalba behozott perselyadományokért is. Ezen felül Isten dicsőségére 200 ezer Ft, a parókia felújítására 72 ezer Ft adományt kaptunk.

Isten áldása legyen a jókedvű adakozókon!

 „Végezetre atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében!” Efézus 6, 10.

Atyafiságos köszöntéssel: Máté Sándor ref.lelkész

 

About Post Author