Sütöttek, főztek és felvonulást is tartottak a szabadszállásiak 
A doni katasztrófa áldozataira emlékeztek ma (január 12-én) Szabadszálláson. A program emlékkiállítással kezdődött a József Attila Közösségi Házban, majd a II. világháborús emlékműnél folytatódott. A történelmei eseményre és a csatában elesett hősökre Farkas Zoltán ny. mérnök alezredes, a Honvéd Nyugdíjas Klub elnöke emlékezett. Kegyeleti emlékezést tartott Máté Sándor alezredes, református tábori lelkész. A megemlékezésen közreműködött Nagy Máté és Gyenes Anikó a Szabadszállási Petőfi Sándor Általános Iskola 8. osztályos diákja. A rendezvény koszorúzással és mécses gyújtással zárult.
Hetvenhárom éve, 1943 január 12-én, hajnalban mínusz 40°C hidegben indított támadást a Vörös Hadsereg a védelembe berendezkedett Magyar Királyi Honvédség 2. Hadserege ellen. A 40. szovjet hadsereg támadása hosszas előkészítés után az urivi és a sztorozsevojei hídfőkből való kitöréssel kezdődött A 2. magyar hadsereg szívósan ellenállt a harckocsikkal támadó szovjet csapatok hatalmas erejű offenzívájának, de a túlerő megtörte az ellenállást és térdre kényszerítette a hősiesen védekező katonáinkat. A védendő arcvonal hossza jóval meghaladta a hadsereg létszáma által indokoltat. Az ekkorra már jelentősen meggyengült hadseregnek (kb. 80-90 ezer volt a harcoló létszám) és mintegy 220 kilométernyi frontot kellett védenie, amelyen két erős szovjet hídfő is volt. Ennek következtében a kiépült magyar védővonal papírvékony volt, tartalékok, mélység nélkül. Hiányoztak az eredményes védekezéshez szükséges (elsősorban páncéltörő) fegyverek. A védővonal gyengesége nem írható azonban kizárólag a rossz felszereltség számlájára. Ilyen hosszú arcvonal merev védelme ilyen létszámú hadsereggel még jól felszerelt csapatok esetén is irreális lett volna. A védelem azon a feltételezésen alapult, hogy a szovjet erőket leköti a Sztálingrádi csata és nem lesznek képesek támadó hadműveletekre. A 2. magyar hadsereg a német Déli Hadseregcsoport alárendeltségébe került – világította meg a doni események katonai hátterét Farkas Zoltán.
Az orosz tél beköszöntével a hiányosságok egyre súlyosabb problémákat okoztak. A megfelelő mennyiségű és minőségű téli felszerelés hiánya miatt sok volt a fagysérült, a hiányos táplálkozás és fűtés tömeges megbetegedésekhez vezetett. A mínusz 30-40 fokos hideg és a felszerelésbeli hiányosságok harccselekmények nélkül is súlyos veszteségeket eredményeztek.
Az ellátási problémák oka kettős volt. Egyrészt nem kapott a hadsereg a németektől elegendő korszerű harceszközt, másrészt az anyaországból kiszállítandó készletek (pl. téli ruházat, élelem) kijuttatása a túlterhelt vasútvonalak, a szállító kapacitás szűkössége, a partizántámadások miatt lassan történt.
Január 14-én a scsucsjei hídfőből is kitörtek a szovjet csapatok, ezzel egyidejűleg a hadsereg déli szomszédja, a 8. olasz hadsereg ellen is megindult a támadás, amely gyorsan teret nyert, és az áttörő szovjet csapatok észak felé fordultak, a magyar arcvonal mögé. Január 15-re az arcvonal több darabra szakadt, több alakulatot teljesen bekerítettek Január 17-re a hadsereg már felbomlóban volt. A hadsereg maradékát kb. 100 kilométerre a Dontól nyugatra próbálták összeszedni.
Az újabb kutatások szerint mintegy 126 ezer ember veszett oda. Az elesettek és fogságba esettek pontos számát megállapítani nem lehet, azonban a szovjet csapatok fent említett harcmódja miatt a foglyok száma aránylag csekély volt, ezek nagy részének sorsáról sem sokat tudunk.
Összeszorult szívvel emlékezünk a magyar hadtörténelem legtöbb áldozatot követelő vereségére. Minden halottra és eltűntre, a sebesültekre, a hómezőkön kővé fagyottakra és a hazavergődöttekre, itt, a II. világháború áldozatainak emlékhelyén – mondta el beszédében a Honvéd Nyugdíjas Klub elnöke.
About Post Author
