„Égig érő tanterem” Svájci – Magyar Együttműködési Program Erdei iskola programja

 

DSC_0083_1

Az Égig érő Tanteremprogram keretében először voltam erdei iskolában 5. osztályos tanulóinkkal. A hetényegyházi Vackor Vár Erdei Iskola lakói voltunk 2015. május 11-15. között. Nem természetismeret vagy biológia szakos pedagógusként, csak „külsősként” kísértem el gyermekeinket az egy hetes kalandra.

Eddig hallomásból annyit tudtam az erdei iskoláról, hogy nagyon jó programjaik vannak, de konkrét információkkal, benyomásokkal nem rendelkeztem. A hét elteltével azonban teljesen megértettem a program lényegét, tisztán láttam, átéltem azt a csodát, amiről eddig fogalmam sem volt. Tényleg nehéz szavakba önteni ennyi szépséget, értéket. Most azonban mégis megpróbálkozom tapasztalataim, benyomásaim összefoglalásával.

Maximálisan felkészült szakemberek tankönyvek, iskolapadok nélkül tapasztaltatással, élményszerzéssel gazdagították a gyerekek tudását. A programokhoz, témákhoz szükséges szaktudással meséltek – a gyerekek képességeit, nyelvezetét figyelembe véve – a növények, az erdő és az állatok életéről, szerepéről, szeretetéről. Így szinte észrevétlenül tanították őket a természet tiszteletére. Az előadásokba csempészett saját emlékek, megtörtént, átélt események tették színesebbé, nyomatékosabbá a hallottakat.

Nemcsak természetismereti vagy biológiai témájú előadásokat hallgattunk. Naponta vettünk részt sokféle és változatos, remekül megszervezett programokon. Látványos történelem órára kalauzolt el bennünket a huszárbemutató. Kipróbálhattuk az íjászkodást és a csatakereszt-dobást is. Majd a rovásírás eredetével és művészetével ismerkedtünk meg.

A csillagászati estén és a kenyérsütés alkalmával földrajzi, irodalmi, népművészeti érdekességeket is tanultunk

A mindennapi élethez elengedhetetlen tájékozódási képesség és kitartás fejlesztésére szolgáló, valamint összefogásra ösztönző „bátorságpróba” fontos mérföldkő volt a csoport életében. A gyengébbek elkezdtek hinni, bízni önmagukban, az erősek, a bátrak pedig toleranciát, szolidaritást gyakorolhattak társaik felett. A közösségformálás, személyiségfejlesztés legkiválóbb eszköze volt.

Felmerült bennem a kérdés, hogy vajon mennyire érintette meg diákjainkat a sok új információ, mennyire tették magukévá az elhangzottakat. Rövid időn belül választ is kaptam kérdéseimre, kételyeimre.

Az egyik erdei túra során többek között a természetben található ehető és nem ehető növényekről „tanultunk”. Egy kislányunk nem kóstolta meg azokat, mondván, hogy porosak. Másnap azonban társaival vígan lakomázta a mosatlan akácvirágot a fáról.

Utunk során, a földön egy pici rigótojást találtunk. A túravezető elmondta, hogy ott kell hagyni ahol találtuk, nem szabad hozzáérni, mert az a kis tojás már sajnos nem fog életet adni a benne lévő kismadárnak, de egy másik madárnak táplálékul szolgálhat. Megtanultuk az aranyszabályt, hogy az erdőből semmit nem vihetünk ki, nem rombolhatunk le semmit. Néhány nap múlva a tábor udvarán egy hátára fordult kapálózó bogarat találtak a gyerekek. Szépen lábaira fordították, elköszöntek tőle és az erdei út felé irányították. Közben megbeszélték, hogy az élőhelyére kell vinni, nehogy elpusztuljon.

Az is tanulságos volt, amikor a kullancsról hallgattunk előadást. A gyerekekben rémálomként élt a kullancsveszély, de az előadás után teljesen megváltozott a nézetük. Az egyik kisfiúban kullancsot találtunk. Gyorsan és könnyedén eltávolítottuk belőle. Majd megkérdeztük tőle, hogy mire emlékszik az előadásból, mit kell figyelnie magán? Hibátlanul felmondta a „leckét”.

Ez a néhány példa is bizonyítja, hogy ezen a héten szereztek a legkönnyebben maradandó tudást tanulóink. Környezetükre odafigyelő emberkévé váltak és az itt szerzett ismereteket nem csak az erdőben hasznosítják majd.

Mindezt egy gyönyörű, tiszta környezetben tehették. A szabadidős tevékenységekhez biztonságos játszótér, ping-pong asztal és asztali foci állt rendelkezésünkre. A szállásépületben kényelmes, jól felszerelt szobák szolgálták a nyugodt pihenést. A napi ötszöri étkezés bőséges és finom volt. A tábor minden dolgozója azon fáradozott, hogy minden szempontból megfeleljenek nekünk. Köszönet és tisztelet munkájukért!

Minden gyereknek és kollégának kívánom, hogy legalább egyszer lehessenek az erdei iskola tanulói!

 

Földi Zoltánné