Sütöttek, főztek és felvonulást is tartottak a szabadszállásiak 
Gyülekezetünk kirándulásra indult május 6-án Kárpátaljára. Az 52 fős lelkes csapat várakozással tekintett a hosszú út felé, hiszen olyan helyekre készültünk ellátogatni, amelyek valószínűleg minden magyar ember számára vágyott cél. Tudtuk, hogy Máté Sándor nagytiszteletű úr és kedves felesége, most is nagyon körültekintően, jól megszervezett programot készített számunkra.
Már az első nap délutánján megcsodálhattuk a nyírbátori gótikus templomot, ahol szédítő csúcsívek és történelmi távlatok vártak bennünket. A gyülekezet lelkésze Tárnok Ferenc, igazán gazdag ismereteket tárt elénk, és a templom akusztikáját is kipróbálhattuk Istent dicsőítő éneklésünkkel. Ezután, utunkat a túristvándi vízimalom felé vettük. Pogány Károly gondnok tájékoztatott a malom múltjáról, működésbe is hozta az ipari műemléket. Északkelet Magyarország következő kis falucskája, ahol megálltunk, Móricz Zsigmond szülőfaluja Tiszacsécse volt. Az emlékház gondnoka Magos Jenőné, Ida néni az író életének egy, a tankönyvekből nem ismerhető oldalát tárta elénk. Az élményszerű tájékoztatást egy még nagyobb élmény követte. A református templommegtekintése után a Móricz által megálmodott tündérkertben sétálva, az író istenes verseit hallgathattuk legnagyobb színészeink tolmácsolásában. Nehezen hagytuk el ezt a helyet, de várt bennünket a szatmárcsekei reformátustemető csónak alakú fejfáival. A fejfák készítője elmondta, hogy a temetőben mintegy 1000 faragott fejfa van, amiből 600-at ő készített. Számára ezek a fejfák inkább lehajtott, bekötött fejű asszonyt ábrázolnak, de mégis a temető a csónakfejfás jelzőt viseli. Nincs is más jellegű fejfa a temetőben az egyetlen Kölcsey emlékmű kivételével, melyet megkoszorúztunk, és elénekeltük a Himnuszt. Az első napi látványosságok megtekintése után beregsurányi határátkelő felé vettük utunkat.
Mezőgecsén meleg vacsorával és kitüntető szertettel vártak bennünket vendéglátóink. A mezőgecsei és tiszacsomai szállónkon is csak magyar szóval találkoztunk.
Kirándulásunk második napján megismertük Molnár László tanárurat, akinél jobb idegenvezetőt, nagyobb magyart, nem is találhattunk volna. Az első mondatok elhangzása után nyilvánvalóvá vált, hogy egy széles látókörű, sok ismerettel rendelkező ember vezetésével indulunk Zrínyi Ilona és II. Rákóczi Ferenc várába, Munkácsra. A szépen felújított várban, a ránk zúdított történelmi ismereteket próbáltuk elraktározni, majd Munkácsy Mihály, a város szülöttének emlékeivel ismerkedtünk a városközpontban. Verecke felé tovább utazva Felső-Gerebenben, Csizmár Sarolta és kedves férje látott bennünket vendégül egy gulyás partira. Ebéd után indultunk a Vereckei-hágóhoz. Nem annyira az emelkedő, mint a feltóduló emlékek szorították a torkunkat. A hányatott sorsú emlékmű előtt mindenki meghatottan énekelte a Szózatot és a Himnuszt. A ma emberének nehéz elképzelnie, hogy őseink ezeken a hegyeken átvonulva hódították meg a Kárpát medencét. Szállásunk felé visszaindulva még egy megrázó élmény várt. A „málenykij robot” magyar áldozatainak állítottak emléket Szolyván. A sztálini diktatúra 4500 áldozata nyugszik itt tömegsírban, akik előtt tiszteletünket koszorú elhelyezésével róttuk le. Aznap szállásunkra menet kevesebbet beszélgettünk, mindenkit nyomasztottak a látottak és hallottak.
Vasárnap konfirmációs istentiszteleten vettünk részt, Nagyberegen, ahol 29 fiatal tett bizonyságot és fogadalmat hitéről. Tanúbizonyságát láttuk, hogy Tóth László nagytiszteletű úr és szolgatársa, kedves felesége, nagy szeretettel hordozta, vezette, oktatta a gyülekezet teljes jogú tagjaivá vált fiatalokat. Az igehirdetés a Máté 11:27-30 igeszakasz alapján hangzott:
„Az én Atyám mindent átadott nekem, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú akarja kijelenteni. Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám jó, és az én terhem könnyű.”
A lelkész elmondta, hogy nem információkat tanultatok, hanem életre szóló üzenetet kaptatok. Hogyan tovább? Isten igéje választ ad akkor is, ha érdekel a válasz, akkor is, ha saját terveid vannak. Az ige olyan, mint a mécses, ami bevilágítja az életeteket, persze csak akkor, ha olvassátok a Bibliát. A bölcsek és értelmesek el vannak foglalva a világ dolgaival, számotokra Isten boncolgatja a titkokat. Előttetek nem voltak rejtve a titkok a felkészülés ideje alatt. Tart a kegyelmi idő, ami nem csak nektek, a felnőtteknek is szól. Elfoglalt vagy? Mire van időd? Mik a terveid? Rohanó életet élsz, gürcölsz, és közben hagyod, hogy Isten néma maradjon az életedben? Isten nem ezt akarja! Ő vezetni akar, és legyen ez a nap új kezdet az életetekben. Isten igéje boldogító, és az Ő terhe könnyű. Ma sokan nem akarják Isten igájába hajtani a fejüket, pedig így a legkönnyebb a terheket elhordozni. A lelkész arra kérte a fiatal konfirmandusokat, hogy ne dobják el a sokszor életet mentő Bibliát, Kátét, kapaszkodjanak a megtanultakba és Isten útmutatását váltsák valóra mindennapjaikban.
A lelki feltöltekezés után Ungvár felé vettük az irányt, ahol ismét II. Rákóczi Ferenc és Bercsényi Miklós szellemiségével találkozhattunk. A várbeli hosszú sétánk tovább gazdagította élményeink kincsestárát. Egy zápor kivert ugyan az ungvári skanzenből, de nem sikerült megakadályoznia, hogy betekintsünk a régi paraszti világba. Látogatásunk az Ung folyó partján ért véget, ahol megcsodálhattunk egy gyönyörű hársfasort. Este házigazdáink élőzenés műsorral, táncházzal kedveskedtek.
Kirándulásunk utolsó napján, Beregszászon tettünk városnéző sétát, melynek során megtekintettük a Beregi Múzeumot, és a városközpont nevezetességeit.
Magyarországi látványosságok sorába került még a csarodai román kori és a tákosi mezítlábas katedrálisnak nevezett református templom.
Ezúton köszönjük meg lelkészeinknek és minden szervezőnek, hogy ismeretekben és lelkiekben gazdag kiránduláson vehettünk részt!
About Post Author
