Megszépült a templomunk

A katolikus templomunk belső arculata az ’50-es évek közepén alakult a jelenlegire, amikor a falak helyére oszlopsorokat építettek, ezzel véglegessé téve, hogy megszűnik iskolának lenni és csak templomként működik tovább. A padlózat viszont maradt az eredeti.

Sok évtizeddel ezelőtt leselejtezett szőnyegeket ragasztottak a középső mozaiklapos részre, ami eredetileg a folyosó-előtér szerepét töltötte be. Hálás volt érte akkor a közösség, mert Isten gondviselését ismerték fel a lehetőségben, az épület pedig szebb, és hangulata barátságosabb lett. De az évek során ezek a szőnyegek elhasználódtak, megcsúnyultak és minden takarítás ellenére foltosakká váltak.

Sok-sok éve munkálkodunk már az épület felújításán, és vágyakoztunk arra is, hogy ezt a részt is megszépíthessük, de anyagi lehetőségek nélkül esélytelen álomnak tűnt, hiszen először a külső felújítást terveztük.

Tapasztaltuk, hogy Isten meghallgatja az álmainkat, mégha nem is tudjuk pontosan megfogalmazni, kimondani.

Történt, hogy néhány hónappal ezelőtt azzal a felajánlással keresett meg egy testvérünk, hogy megcsináltatná a köves részt a mostanában alkalmazott technikával, amikor új gres lapokat ragasztanak a régi, még stabil burkolatra.

Megilletődtem az indítványtól, és meg is örültem neki. Megemlítettem, hogy évekkel ezelőtt kínáltak megvételre márványlapokat, azóta is reménykedem, hátha megvalósul. Igaz esély és pénz nincs rá, de még várjunk egy kicsit. A Gondviselés csodát tett. Egy-két hét múlva jórészt ajándékként megkaptuk a lapokat.

A munkálatokat Pogány Lajos és csapata végezték az egyházközségünk tagjainak segédletével. Lendületes, gyors, pontos munka volt.

Egy nap alatt felszedték a régi burkolatot, fél nap sem kellett a sóderágy kialakításához. Újabb egy nap alatt elkészült a helyben kevert 100 négyzetméter aljzatbeton. A párját ritkító munkatempó ebből felmérhető, a pontosság és precizitás az elkészült munkán látszik. A munkát végzők vendéglátása családiasan, házi ételekkel történt.

A betonozás után néhány hét szünet következett, hogy kössön és kiszáradjon az aljzat. Ennek idejére vissza kellett költöztetni a templomba, hogy a következő ünnepeket ott tarthassuk. A Pünkösd és az Úr Napja elteltével ismét átköltöztünk a Katolikus Házba.

Megérezhettünk valamit abból, milyen lehetett az az érzés, amikor háznál volt a szentmise, hogyan várhatták elődeink a templom elkészültét, milyen öröm lehetett birtokba venni az új épületet annak idején.

Egy hét alatt a burkolat elkészült. Feltakarítása, csiszolása, pasztázása is sok munkát adott. A templomot ismét át kellett takarítani. Nagyon sokan részt vettek ebben a munkában. Lelkesítő volt tapasztalni az összefogást. Sőt a famunkákban a vezetékek elhelyezésében a közösségen kívülről is kaptunk felajánlást. A padok közötti területre Dr. Báldy Zoltán és családja adományozott új szőnyegeket. Biztató tudni azt, hogy vannak, akik szívükön viselik a közösség otthonának, az Isten Házának a sorsát.

Ez idő alatt volt több nap, amikor nem lehetett bejönni a templomba. Elnézést kérek, ha valakit emiatt csalódás ért. Ugyanis a szabadszállási Lisieux-i Szent Teréz templom az országban azon kevés templomok egyike, amelyek (rendes körülmények között) napközben nyitva vannak, azért, hogy bárki bejöhessen imádkozni, elcsendesedni, megnyugodni, feltöltődni a Szentségi Jézus jelenlétében.

Az Egyházközség nevében köszönöm mindazoknak, akik imával, munkával, vagy adománnyal hozzájárultak ahhoz, hogy mindannyiunk javára megvalósulhatott ez a jelentős lépés is.

A teljesség igénye nélkül:

Balogh Dávid, Boros Zsigmondné, Csörgő Sándor és családja, Emma Gioacchino, Farkas Ferencné, Galambos Gyuláné, Gombár Endre, Dudásné Horváth Katalin, ifj. Boczka János, Izsó Józsefné, Karikó Jánosné, Kékes-Szabóné Sári Elvíra, Kertész Farkas Sándorné, Kocsis Sándor, László András, Mónus Lászlóné Murár László, Nagy Géza, Nagy Kálmán, Nagy Katalin, Ország János, Pammer Károly, Pammerné Vér Szilvia, Parragh Imre, Pásztohai Sándor, Pásztohai Sándorné, Pepe Ivano Antonio, Petrás Szilárdné, Petrovics Tibor, Pogány Lajos és csapata, Puskás Imréné, Sallai István, Szabó Endréné, Szabóné Boros Erika, Szekeres Ferenc, Tamon Jánosné, Tarjányi Andrásné, Dr. Szűcs Imre, Tarnóczi Mihály, Tatár László, Tatár Lászlóné, Vér László, Vér Lászlóné.

 

Kiss József plébános