Sütöttek, főztek és felvonulást is tartottak a szabadszállásiak 
A via ferrata (szószerint fordítva olaszból: vas út; magyarul: vasalt út, olyan hegyi út, amelyen előzetesen felszerelt létrák, lépcsők, hidak és fémkábelek segítik az előrehaladást (a kiépítetlen részek csupán képzett sziklamászók számára elérhetőek). A via ferrata túrázás is némi gyakorlatot, fizikai állóképességet és megfelelő felszerelést igényel. Mivel ezek az utak gyakran nagy magasságokban vezetnek, a tériszony leküzdése az ilyen jellegű túrák elengedhetetlen része. A via ferrata útvonalaknál az „A” jelzésűek a legkönnyebben teljesíthetőek, míg az „F” betűvel jelzetteket kizárólag profi mászóknak ajánlják. A felszerelés mindenkinek kötelező: Y szíjas sisak, beülő, zuhanás gátló felszerelés, és ami még fontos egy pár kesztyű.
A tavalyi évben ismertük meg Kiss Józsival, a cseszneki vasalt utakat, és itthoni élménybeszámolók után többen kérték, hogy szervezzünk egyet. Sajnos elég zötyögősen kezdődött, de végül megtörtént, sikerült a vezetőkkel egyeztetve időpontot összehoznunk, egy baráti kis mászásra.
Az időponthoz közeledve az időjárás elég szélsőséges arcát mutatta, egyik nap kánikula, másnap eső, lehűlés, szél, egyik sem az, amire mi vártunk. De 24-e vasárnap reggelre csodálatos kissé hűvös, de szélmentes idő fogadott bennünket.
Így indulhattunk Csesznekre, hogy több településről összeverbuvált csapatunkkal, ismét leküzdjük az előző évben megismert útvonalat.
A reggeli eligazítás után, mindenki átvette a felszerelését, aláírta a részvételi lapot, és egy könnyű kis sétával elindultunk a Kőmosó-szurdokba, hogy nekiinduljunk a csapat nagy része számára még ismeretlen sportnak.
A Futrinka-utcával kezdtük a mászást, ami a legkönnyebb pálya, „A” jelölésű. A kezdeti nehézségek után mindenki könnyen feljutott a csúcsra, megtéve a 100m-es távot, benne 75m szintemelkedéssel.
Visszaérve a szurdokba, megbeszéltük, hogy következő mászásunk az Ostromlók-útja lesz. Kezdésnél vezetőnk ismertette a csapattal a „ teletalpas” mászást, és elmondta, hogy a táv középső szakaszán ezzel a módszerrel a leghatékonyabb végig oldalazni a szinte függőleges sziklafalon.
Kissé lassabban, de azért itt is sikeresen vettük az akadályt és teljesítettük a „C” nehézségű leírás szerint „kezdőknek ideális”, 150m hosszú és 50m szintemelkedésű pályát. A leereszkedés után pedig rögtön szemben találtuk magunkat, a mai napunk utolsó nagy megmérettetésével a Várpanoráma-úttal. Mivel a kezdőknek ajánlott pályát legyűrtük, úgy gondoltuk ez sem foghat ki rajtunk pedig a leírás alapján „közepesen nehéz, gyakorlottabbak részére”, és a gyakorlatot megszereztük az előző pályán.
Ahogy a neve is utal rá, csodás panoráma vár minket a végén. Amit a mai napon egyszer már megcsodáltunk, mert a Futrinka utca vége is ugyanott van. De addig még várt ránk a „D” nehézségű pálya a 180m hosszával, 55m emelkedésével.
Itt már nem kengyelek vannak a sziklába ütve, csak vasrudak, amelyek kapaszkodóként, vagy lábtartóként funkcionáltak. Van három függőleges sziklafal rész is, amire a fémkábel segítségével tudtuk magunkat felhúzni, közben persze a karabinereket, kapcsolgatni át a rögzítési pontokon nem egyszerű feladat, de a teljesítés euforikus öröme kárpótolja, minden nehéz méter megtételét.
A távokat mind a 23 társunk teljesítette. A felszerelés leadása után elköszöntünk vezetőinktől, és indultunk egy kis kalória bevitelre, mert elég sokat kivett belőlünk a mászás.
Öröm volt látni a sok elégedett embert, többen tériszonyukat küzdötték le sikerrel, de mindenkinek valami újat hoztunk az életébe, a cseszneki vasalt utak megmászásával.
Hazaúton már a következő mászásról folyt a beszélgetés.
Asboth György
About Post Author
