Jó úton az önálló élet felé – indul az őszi Strázsapróba

Még véget sem ért az ÉTA Országos Szövetsége által támogatott, értelmi sérült fiatalok számára szervezett 13 napos Strázsapróba, Németné Horváth Beáta aktív szervező-csapatával már készül az őszi „megmérettetésre”, a következő fejlesztő programra.

A szabadszállási Strázsa Tanyán nyolc értelmi sérült fiatal vett részt azon a programon, mely a gyakorlatban, a valós élet körülményei között, a vidéki élet mindennapjait bemutatva készíti fel a fiatal felnőtteket az önálló életre. A résztvevők igazi tanyasi környezetben, változatos programokon és tematikus foglalkozásokon vehettek részt. Minden napnak megvolt a témája, a fiatalok a napi rutinos feladatokon – pl: ágyazás, szoba rendrakása, étkezések előkészítése, fürdés – túl, váltott csoportokban vettek részt az udvari munkákban, az állatok gondozásában és a háztartási munkákban. Ahogy ők mesélték az utolsó napon, élveztek minden feladatot, nem okozott számukra nehézséget a munkavégzés, de a nap végére nagyon elfáradtak. A majdnem két hetes program során részt vettek kreatív foglalkozásokon, volt bőrözés, ajándéktárgy-készítés, közös torna, fürdőztek a ballószögi termálfürdőben, lovagolhattak, az egészséges életmód jegyében gyümölcssalátát, egészséges nassolnivalókat készítettek. Nagy hangsúlyt helyeztek a környezetvédelemre, megtanulták, hogyan lehet szelektíven gyűjteni a hulladékot. A szabadszállási lakosok is befogadták a strázsapróbásokat, találkozhattak velük a piacon, a városi könyvtárban, kiállításon, postán, múzeumban. Ezek a találkozások mindkét fél részéről elősegítették egymás elfogadását, a társadalmi integráció „mikro”-környezetben való megvalósulását. A program, a képzés pont az egyszerűsége, életszagúsága miatt sikeres, nagyszerűsége pedig abban rejlik, hogy a fiatalok a tábor végére egymást segítő, együttműködő csapattá váltak, igazi, összetartó közösséget hoztak létre.
Az utolsó napon a Strázsapróbán részt vettek bemutatták szüleiknek, hogy mivel töltötték napjaikat a tanyán képes élménybeszámoló és nagy nevetések közepette. A majdnem 2 hetes távollét a családtól nem okozott különösebb problémát, a fiatalok egyöntetűen azt mondták, hogy már holnap jönnének vissza.

Hogy a szülők és gyermekeik, hogyan élték meg ezt az időszakot, arról a páros interjú-részletek meséltek a táborzárás előtt:
Rita: – Nagyon jól éreztem magam a Strázsapróbán, az állatokat nagyon szeretem, az állatok etetése tetszett a legjobban. A konyhán a kókuszgolyó görgetése volt a legjobb. Hosszú volt a két hét, a kiskutyám, Gyömbér hiányzott a legjobban. Én már voltam itt máskor is, de nem ilyen hosszú ideig. A legnehezebb az volt, hogy nekem kellett beágyazni, rendet rakni a szobámban. Otthon ezt anyukám csinálja.” Voltunk a ballószögi fürdőben, megkóstoltam a zöldborsós tokányt és a gulyáslevest is és ízlett. Otthon nem eszek meg mindent. Jó volt itt lenni, de most már mennék haza.
Rita anyukája: – Másodszor volt most itt a lányom ilyen hosszú időre. Először annyira furcsa volt otthon a lakás nélküle, szokatlan volt, hogy nem voltam időhöz kötve, keveredett a szabadság- és a hiányérzet bennem. Most már sokkal nyugodtabban engedtem el, egyrészt tudtam, hogy jó helyen van, és biztos voltam benne, hogy jól érzi magát. Nagyon sokat számít a személyes kapcsolat a programot vezetőkkel, tudtam, hogy élvezni fogja az ottlétet és nem lesz honvágya. Ezen szülőként meg is lehetne sértődni kicsit, hogy nélkülem is jól érzi magát, de inkább örülni kell neki. Persze amit itt tanult, azt otthon nem nagyon csinálja. A válasz erre legtöbbször az: „az a tanyán van és nem otthon”. De legalább tudom, hogy képes rá és meg tudja csinálni. Korábban, amikor iskolásként vett részt Strázsapróbán, a tanárai mondták, hogy a tábor után sokkal önállóbb, magabiztosabb, kezdeményezőbb lett és könnyebben hoz döntéseket. Ez a jó hatás azóta se változott.
Dóri: – Először voltam itt, nagyon jól éreztem magam. Sokat voltam az állatokkal, adtam nekik enni, meg tiszta vizet. Nekem nem voltak nehezek a feladatok. Otthon is, itt is takarítottam a szobámat. Finomakat ettünk, lovagolhattam, készítettünk karkötőt, baglyot, sütit. A többieket most ismertem meg, Krisztivel, Zsoltival, Adriánnal jó barátok lettünk, de Ákost, Ritát, Csabit és Beát is nagyon megszerettem. Hiányozni fog mindenki.
Dóri anyukája: – Nagyon örültünk ennek a lehetőségnek, először cseppentünk bele a táborozásba. Korábban, az esztergomi hit és Fény Közösség által négy napot nyaralhattunk a tanyán, ahol megismerkedhettünk Beával és Csabival. Itt tudtuk meg, hogy van lehetőség sérült fiataloknak táborozni. Az utolsó napon Bea megkérdezte Dórit, hogy eljönne-e? Egyből azt felelte, hogy: igen! Akár már holnap! hazamentünk és már elkezdett pakolni… és jött is. Ilyen sokáig még nem volt tőlünk távol. Mivel nagycsaládosok vagyunk, mindig van nyüzsgés, azért picit más volt, hogy ő nem volt otthon. Az ember gondolata persze mindig a gyerekénél jár, de tudtam, hogy jó helyen van és jól érzi magát. Tudtam, hogy Beáék hittel és szeretettel fordulnak a fiatalok és családjaik felé. És ez nagyon sokat számít.”
Ákossal egy kicsit nehezebben értettem szót, de az kiderült, hogy a tábor során két szabadszállási fiú töltötte itt az önkéntes közösségi szolgálatát, és egyikük Ákossal nagyon jó barátságba került, még Michael Jackson táncot is tanultak együtt. A közös élményeken, mindennapi feladatokon túl, fociztak, együtt gereblyéztek, etették az állatokat. A többiek szerint Ákos lett az ügyeletes légycsapó a nagy melegben, szobatársai pedig mindenben segítették, igazi férfiszolidaritás alakult ki köztük.
Ákos apukája: – Ákos elég programigényes gyerek, sokat megyünk vele. A tanyának azonban olyan varázsa, amire a gyerekek is vágynak: nyugalom, csend, rendezettség. Betti és Csaba olyan rendszerbe helyezi őket, mint a mindennapi rutin. Itt tényleg megtanulják, hogyan kell önállóan a mindennapi feladatokat elvégezni, önállóan élni. A fiam egy másik alkalommal olyan lelkesen mesélte, hogy felmosott, mintha tűzijátékon lettünk volna. Nyugodtan engedtük el őt, tudtuk, hogy 2 hétig jó helyen lesz, és nekünk szülőknek is jut két hét szabadság és egymásra idő. Mert az nagyon kevés. Ákos sokkal rendezettebb lett a tábor után, kinyílt, ő normál körülmények között nem szokott beszélgetni, itt ez nem volt probléma. Örülünk, hogy részesei lehettünk ennek a programnak.
És végül egy apuka vallomása: – Ez a hely a világnak egy különleges helye, a csoda, ami itt van, működik. A legfontosabb, hogy nem az elvek vezetnek a programban, hanem a valóság, a tényleges lét. Itt helyük van a fiataloknak, helyük van a társadalomban, elfogadják őket, tudnak dolgozni, fejlődni, itt boldogok. A lányom amikor hazajön, 10 évet fiatalodik, és nekünk is jól esik egy kis töltődés. Jó, hogy rövid Strázsapróbák során havonta pár napra is van erre lehetőség itt a tanyán.
A szülők és a fiatalok is alig várják a következő Strázsapróbát, ami 2015. október 12-én indul és folyamatosan várják a jelentkezőket a strazsa.szoc.szov@gmail.com e-mail címen. További információ a tanyáról http://www.strzsatanya.com.

Forrás: http://rehabportal.hu
Szerző: Dubniczki Csilla
Fotó: Strázsa Tanya