Fél évszázada a gyógyítás szolgálatában

Dr. Móri Antal adjunktus, szülész-nőgyógyász szakorvos 1971-óta – idén pontosan ötven éve -, hogy a gyógyítás mellett kötelezte el magát. Kiemelkedő szakmai tudása és személyisége gyorsan népszerűvé tették nem csak a betegei, munkatársai, hanem az egész település lakosságának körében. E jeles évforduló kapcsán beszélgetek most vele.

 

Először is nagyon köszönöm doktor úr, hogy elvállalta az interjút és válaszol a kérdéseimre, szeretettel gratulálok ehhez a szép évfordulóhoz. Doktor úr, mikor döntötte el, hogy az orvosi hivatásnak szenteli az életét?  

Budapesten a Kossuth Lajos gimnáziumban érettségiztem 1965-ben, és az utolsó évében dőlt el, hogy az orvosi egyetemen szeretném folytatni a tanulmányaimat. Évek óta a matematika volt a legkedveltebb tantárgyam, de mellette a kémiát és a fizikát is szerettem. A Budapesti Orvostudományi Egyetemen 1971-ben végeztem summa cum laude minősítéssel. Az egyetemen szinte minden tantárgyban találtam valami vonzó jelleget, ami kiváló tanárainknak, oktatóinknak is köszönhettünk.

Az 5. évfolyam során lehetőségem volt a mentőtiszti tanfolyam elvégzésére és a 6. évben mentőtisztként dolgoztam a budapesti 1. számú mentőállomáson, a Delej utcában havonta 3×24 órában.  A sürgősségi betegellátás nagyon vonzott, legszívesebben mentőorvos lettem volta, de be kellett látnom, hogy anyagi háttér nélkül ebből nem tudok megélni.

Miért pont a szülészet-nőgyógyászatra esett a választása?

Baleseti sebész szerettem volna lenni, de végül a szülészetet választottam, amely részben operatív (műtétes) szakma és az orvoslás talán legszebb területe, ugyanis egy páciens jön be a kórházba és legalább kettő megy haza. Ez pedig nagyon megkapó egy fiatal orvos számára.

A kórházi munkámat Ózdon kezdtem, 1971. október 1-jén. Mellette a háziorvosi ügyeletben is aktívan részt vettem, amely a szakmai tapasztalatszerzés terén is sokat jelentett.

1974-ben került Szabadszállásra, mesélne erről az időszakról?

A kecskeméti Megyei Kórház szabadszállási III.-as számú Szülészeti Osztályára orvosi állást hirdettek 1974-ben. Így kerültem Szabadszállásra, ahol 1974. október 1-jén kezdtem el dolgozni. A következő évben szakvizsgát tettem szülészet-nőgyógyászatból.

Doktor úr, ha jól tudom, erre az évekre esik a családalapítása. Mesélne egy kicsit erről is!

Feleségemmel, Andrási Máriával itt ismerkedtem meg és 1977-ben kötöttünk házasságot. Két fiunk született, 1978-ban Antal, 1980-ban pedig Csaba. Idősebb fiam fogorvos lett, Csaba pedig a közigazgatásban dolgozik. Öt unokánk van, az idősebbek éppen most járnak gokartozni, ahová mindig szívesen és nagy örömmel kísérem őket.

Hogyan fogadták fiatal orvosként, milyenek voltak akkor az ellátás, a gyógyítás körülményei a településen?

Közel tíz éven keresztül teljes körű szülészeti és nőgyógyászati ellátás folyt Dr. Rozgonyi Attila főorvos úr vezetésével. 1984-ben történt nyugdíjazásával az orvoslétszám háromra csökkent. Az intézet a kecskeméti Szülészeti Osztály részlegének minősítették és a műtéti tevékenységet minimálisra korlátozták, a hasmegnyitással járó műtéteket megszüntették.

Ennek ellenére a betegek körében az intézet továbbra is népszerű volt, részben a családias jellegének köszönhetően. Ebben a formában még húsz évig működött, Dr. Terebessy Károly főorvos vezetésével egészen a 2004. december 31-ei bezárásáig.

Doktor úr felesége, Dr. Móriné Andrási Mária is az egészségügyben dolgozott védőnőként. Ekkor hogyan tudták összeegyeztetni a családi életet a hivatásukkal?

A kórházi orvosi tevékenység és a terhesgondozói munka, mely az orvos és a védőnő együttműködésén alapszik, még harmonikusabbá tette a várandósok gondozását, ellátását. Védőnő feleségemmel együtt gyakran közösen végeztük a területi ellátás megerősítését, szinte családias jellegű működését.

Gondolt már arra, hogy eddigi pályafutása alatt mennyi csecsemőt segített a világra, hány kisgyermek megszületésénél volt jelen?

Harminchárom évi kórházi tevékenységem alatt, hozzávetőlegesen 3-4 ezer szülést vezettem le.

Több elismerésben is részesült már, például 2007-ben „Szabadszállás Város Egészségügyéért,” 2010-ben pedig „Szabadszállás Városáért” kitüntető címmel ismerte el fáradhatatlan munkáját és példaértékű elhivatottságát Szabadszállás Város Önkormányzata. Mi az, amire a legbüszkébb eddigi hivatása alatt?

Egyetlen dolgot nem tudnék kiemelni, de van néhány olyan említésre méltó esemény, amelyre szívesen emlékszem vissza. Tanulmányaim során, az anatómiai tanulmányi versenyen 1. helyezését értem el, de a mentőtiszti tevékenységem egészen kedves emléke az életemnek. Egy-egy eredményes magzati újjáélesztés, vagy egy gyors császármetszéssel megmentett újszülött emléke örökre megmarad.

Szabadidejében mivel foglalkozik, van-e valami kedvtelése, esetleg hobbija?

Mindig szerettem és fontosnak tartottam a sportolást. Régi szeretett sportom a torna volt, majd az egyetemi évek alatt a labdarúgásra volt lehetőség. Ezt követően jött a tenisz, amit egészen a kórház bezárásáig folytattam. Manapság a televízión keresztül követem figyelemmel a labdarúgó közvetítéseket, amelyek sajnos nem mindig járnak sikerélménnyel.

Napjainkban is fáradhatatlanul gyógyít és tanácsol. Mi az, ami erőt ad a doktor úrnak, hogy még ennyi idő után is aktívan az orvoslásban, gyógyításban tevékenykedjen?

Az emberekhez és a betegekhez való hozzáállásom ötven év alatt sem változott: ahol tudok, ott szeretnék segíteni az embertársaimnak.

Tisztelt Doktor Úr! Köszönjük, hogy eddig is ilyen elkötelezetten és ekkora elhivatottsággal dolgozott egész közösségünkért! Városunk lakossága nagyon hálás ezért, és kívánok jó egészséget, sok erőt további munkájához!

                                                                                             Fábián Krisztián

About Post Author