A Magyar Honvédelem Napján

DSC_0238 DSC_0241 DSC_0244 DSC_0250 DSC_0253

A Honvéd Nyugdíjas Klub május 21-ei jelképes gyülekezése kettős célzatú volt, hiszen kötelességünk emlékezni a Magyar Honvédelem Napjára, és nem feledve eleink életáldozatát, a közelgő Magyar Hősök Emlékünnepére is.

A magyar katonai hagyományok része az elesett magyar hősök emlékezetének a megőrzése. Ezt először a Nagy Háború idején, 1917-ben iktatták törvénybe, Abele Ferenc vezérkari őrnagy kezdeményezésére. A hősök emlékünnepének kezdete a most dúló háborúban a hazáért küzdő hősök emlékének megörökítéséről szóló 1917:VIII. törvénycikk, amely kimondta, hogy „… akik … híven teljesítették kötelességeiket, a nemzet osztatlan, hálás elismerésére váltak érdemessé. Őrizze meg a késői utókor hálás kegyelettel azok áldott emlékét, akik életükkel adóztak a veszélyben forgó haza védelmében.

Ekkor állt fel a Hősök Emlékét Megörökítő Országos Bizottság, hogy többek közt segítve a települések emlékmű-állítási programját is, méltó emlékeken örökíthessék meg mindazok nevét, akik a hazáért életüket áldozták.

Ezt a tiszteletet adó kezdeményezést erősítette meg az 1914/1918. évi világháború hősi halottai emlékének megünnepléséről szóló 1924:XIV. törvénycikk, amely „A nemzet soha el nem múló hálája és elismerése jeléül, az élő és jövő nemzedékek örök okulására és hősi halottaink dicsőségére … május hónapjának utolsó vasárnapját nemzeti ünneppé avatja. Ezt az ünnepnapot – mint a Hősök emlékünnepét – a magyar nemzet mindenkor a hősi halottak emlékének szenteli.

1929. május 26-án az Ezredéves Emlékmű előtt felavatták a Névtelen Hősök Emlékkövét, és 1932. október 3-ától az emlékművek előtti térség a Hősök tere elnevezést viseli.

A világ számos országában, a hősök mellett a nemzet szuverenitását, önvédelmi készségét kifejező fegyveres erőről is megemlékeznek. Magyar-országon a kormányzó rendelete június 28-át jelölte ki Honvéd Nappá, amely a „fegyveres erők ünnepe, a katonai szellem és hadsereg belső erejének ünnepélyes megnyilatkozása a nemzet színe előtt”.

A lövészkötelezettség teljesítésének részletes szabályairól szóló – a m. kir. minisztérium 1939. évi 9.160. M.E. számon kiadott – rendelete, Ünnepélyek rész, 10. §-a szerint: „A honvéd-napot a lövészcsoportok is megünneplik. Ugyanezen a napon lövész-ünnepélyt is kell rendezni. (s) a magyar katona háborús teljesítményeinek ébrentartására a területileg illetékes csapattestek emléknapjairól is meg kell emlékezni.”

1945-től a hősök nyilvános emléke – politikai akaratból – elhalványult, csak a családokban élt. A Hősök Emlékkövét az ötvenes évek elején néhány évre eltávolították. (1956. április 3-án avatták fel az új emlékművet.)

A háborút követően – a Minisztertanács 1014/1951. (VI.3.) számú határozata alapján – az 1848. évi pákozdi csata emléknapja, szeptember 29-e, a Néphadsereg Napja lett. Később az elnevezése Fegyveres Erők Napjára változott.

1990. március 15-től a haderő hivatalos neve Magyar Néphadseregről Magyar Honvédségre változott, az emléknapé pedig a Magyar Honvédség Napjára.

Az ünnep megreformálásának szándéka hamarosan, nemcsak az elnevezést, de az ünnep napját is megváltoztatta. Így a 82/1992. (V.14.) kormányrendelet értelmében – 1992-től – immár május 21-e, Budavár 1849. évi megvívásának napja a Magyar Honvédelem Napja.

E napon foglalta vissza a Görgei Arthur tábornok vezette honvédsereg az ország fővárosát Hentzi osztrák tábornok csapataitól. Ez volt – az akkor már öt és félévszázados – vár 13. ostroma. (És ugyanezen a napon, Varsóban, I. Miklós orosz cár és I. Ferenc József osztrák császár végleg megállapodott: a cár 200 ezer orosz katonát adott a magyar szabadságharc leverésére.)

A magyar hősök emlékének megörökítéséről és a Magyar Hősök Emlékünnepéről szóló a 2001:LXIII. törvény újfent kimondta: „Az Országgyűlés … a haza szabadságáért és függetlenségéért, a nemzet fennmaradásáért küzdött hazafiak emlékét e törvényben megörökíti. … a magyar nemzet soha el nem múló hálája jeléül, a … hősök dicsőségére minden esztendő május hónapjának utolsó vasárnapját a Magyar Hősök Emlékünnepévé nyilvánítja.” Ugyanez törvény a Millenniumi Emlékmű és a Hősök Emlékköve együttesét nemzeti emlékhellyé nyilvánította.

Így jutottunk el napjainkhoz, mikor is májusban megünnepeljük a magyar honvédelmet, katonáinkat, a honvédelem közreműködőit, és megemlékezünk mindazon hadbavonultakról, kik életüket áldozták a haza védelmének reményében.

Az ünnep révén feltehetjük a kérdést: “A sikeres tavaszi hadjárat során miért Buda?” Számos okot sorolhatunk, köztük volt az osztrák erőfölény, a súlyos lőszerhiány, a sereg kifáradása, a haderő sorainak feltöltése, a fősereg a Buda mellett hagyott erők nélküli gyengesége, 200 km-rel rövidebb utánpótlási útvonal lehetősége, a Budán felhalmozott hadikészlet megszerzése, a gyors siker reménye, a dunai hajózás biztonságossá tétele, a független országnak szabad főváros kell igénye, a Függetlenségi Nyilatkozat betűjének megerősítése, az ország függetlenségének nemzetközi elismerésének remélése, az országgyűlés, a kormány és a kormányhivatalok, visszaköltöztetési szándéka, a közvélemény elvárása. Mind-mind valós nyomós érv. Hogy helyénvaló volt-e, nem tisztünk eldönteni.

A történelemben nincsen „ha”. Nem mondhatjuk: ha így történt volna, más lenne a történet. Az van, ami történt, és úgy van, ahogy történt. Buda vára magyar kézre került, de a siker – mint ismeretes – már csak rövid életű lett. Mégis elmondhatjuk, az esemény büszkén felvállalható a szabadságharc zivatarában született Magyar Honvédség és a magyar honvédelem emléknapjaként.

Emlékezzünk hát a Magyar Honvédelem Napján, és emlékezzünk a közelgő Magyar Hősök Emlékünnepén eleinkre, hőseinkre.

* * * * *

A Honvéd Nyugdíjas Klub képviseletében megemlékezést tartott Farkas Zoltán, az egyesület elnöke, majd elhelyezte a tisztelet koszorúját a – Szabadszállás honvéd hőseinek emléket állító – ’48-as honvéd emlékmű talapzatánál.

Szöveg: Horváth Balázs István

Fényképek: Fábián Krisztián