Gulyás Sándor portréfotóiból nyílt kiállítás február 13-án „Arcok 2” címmel az ÁMK József Attila Közösségi házban. Az alkotó első alkalommal mutatkozott be munkáival Szabadszálláson. A tárlatot Báldy Zoltán polgármester nyitotta meg.
Gulyás Sándor fotográfus újságírói pályája a rendszerváltás idején kezdődött. Idestova két évtizedig szolgálta az elektronikus és nyomtatott sajtót. Szolgálja ma is munkája mellett, itt Szabadszálláson.
A jó portré egy képkockába sűríti az ábrázolt egyén személyiségét, érzéseit. Nem könnyű tehát megragadni a pillanatot, amely megmutatja az alany egyéniségét, érzelmeit.
A most kiállított képek egy része nem is a portréfotózás klasszikus értelemben vett szabályai szerint készültek. Az alkotó azt a pillanatot kívánta megragadni, amely legtöbbet árul el az ábrázolt személy egyéniségéből, jelleméből, karakteréből.
Az igazi fotós sosem fogadja el az adott dolgokat. Önmagát is igyekszik belevinni képeibe. Konok kitartással gyúrja, alakítja fotóit, mígnem azonossá válnak belső elképzelésével.
Elszántságából mások eltérő véleménye ellenére sem enged. Érzi, tudja, kizárólag önmagára hagyatkozhat, de azzal is tisztában van, hogy ehhez csupa elsőrendű dolgot kell alkotnia.
Gulyás Sándor kihasználva a technika adta lehetőségeket arra törekszik, hogy még közelebb hozza a nézőhöz az ábrázolt személyt. Kiemeli, felerősíti az arcokon tükröződő érzelmeket.
Gaston Rébuffat (1921-1985) francia hegymászó így fogalmazott egyik interjújában: „Ha igazán látni akarsz, ne csupán a szemeidet nyisd ki, tárd ki szívedet is. Ne híven láss, hanem szépen, mert az a fő. S amit szíved, szemed ragyogni lát, adj lelkedből hozzá harmóniát.”
Igen. Mert bár a szemével néz, jól csak a szívével lát az ember, akkor is, amikor a fényképezőgép objektívén át szemléli a világot. Ahogyan Gulyás Sándor is teszi idestova húsz esztendeje – mondta el köszöntőjében a polgármester.