Gondolni egy nagyot és merészet

Bizonyára hallott már a tisztelt olvasó osztálytalálkozókról, öregdiák találkozókról, az egy utcában lakók találkozójáról stb. – de ritkábban egy tsz-es találkozóról. Rendhagyó módon egy közösség, akik 30-40 évig egy tsz iroda (utóbbi nevén aranyhomok tsz) dolgozói voltak, találkozójáról szeretnék számot adni.

Két elszánt szervező – Kovácsné Szűcs Eszter és Mészáros Jánosné Pintér Eszter- fejébe vette, hogy miért ne lehetne összejönni és egy jót beszélgetni. Akkor még többnyire fiatalokból állt a csapat (akkori nevén Zrínyi Ilona Szocialista Brigád), de azóta eltelt mintegy 40 év múltán mi lett velünk: a rendszerváltás után a tsz feloszlott, 17-en már felmentek az égi hajlékba, mielőtt mi is követnénk őket, találkozzunk, beszélgessünk.

Ez az esemény összejött szeptember10-én a Zöld Ász Étterem Fogadóban, egy kis étel és ital mellett. Jó volt ott lenni, látni és mulatni az időt régmúlt dolgokról: emlékszel? akkor és ott? most mi van veled és a családdal?. Sokan elkerültek – de most eljöttek, messziről is, és lám jól éreztük magunkat – én legalább is.

Akkor – régen nem tűnt mindig egységesnek a csapat, de most egészen más volt. A kötetlenség, az emlékek, mindenkiben maradandót hagytak. Talán még összejövünk, jó volt beszélgetni. Mindentől függetlenül mondják: „széthúzó a magyar” – ez itt és most rácáfolt. Farkas József tsz elnök, és az elnökhelyettes is üdvözölte a kezdeményezést összefoglalva, fontos információkkal. Kell egy kis kommunikáció, érzi az ember, hogy valami hiányzik, itt volt, meg volt, öröm volt látni, hogy újra együtt a „csapat” még jó része.

Tudom, meg kell tanulni elengedni az élményeinket, és sok minden mást, de a fokozatosságra, ha egy mód van rá, ügyelni kell.

Köszönet a szervezőknek, és minden résztvevőnek, mert nélkülük hiányozna ez a kedves délutáni emlék!

Végezetül úgy érzem, ide kívánkozik néhány sor Tóth Sándor és Farkas József utolsó közös munkájukból, egy könyvből:

„Végezetül, de nem utolsó sorban köszönetet mondunk azoknak az embereknek, akik 1961-1992. években a szövetkezetben dolgoztak és munkájuk során létrehozták azt a vagyont, ami 1992-ben került felosztásra, és amely biztosította 31 éven át az itt dolgozók és családjuk megélhetését, szerény, de biztos gyarapodásukat és a rendszerváltás után pedig segítséget adott az új élet megindulásához. Küzdelmes munkájukat és annak eredményét megköszönve őrizzük őket emlékünkben.”

Szabadszállás, 2004. december hó                                                       /Farkas József/

A szervezők tervezik egy kibővített újbóli összejövetelt hasonló időszakban. Miért is ne?!

Bányai János