Már tizenöt, vagy még csak tizenöt?

A beharangozó szerint volt egyszer egy helyőrség, élt fél évszázadot és egy szűk fél emberöltő óta már nincs. Ennek kapcsán nehéz kérdést tett fel Papp Miklós ezredes a visszaemlékezése során, hogy sok ez, vagy kevés, mert csak érzelmi alapon lehet és akkor is csak esetlegesen jó választ adni arra, hogy sok vagy kevés ez a tizenöt, ami esztendő és Szabadszállás Helyőrség megszűnésének évfordulója.

Találkozóra invitálta a szervező, a Honvéd Nyugdíjas Klub azokat az egykori és mostani katonákat, közalkalmazottakat, akik úgy érezték, nekik itt a helyük, hiszen felnőtt életük indulása, hosszabb-rövidebb szakasza ehhez az alföldi, felső-kiskunsági településhez kötődik. A korábbi évekhez képest, az új lehetőségek tudatában és birtokában láttak neki a szervezők a programsor összeállításának és a hírverésnek. Hogy ne csak szóban, de tettekben is egye tudatosabbá váljon: a honvédtalálkozó a Városi Napok programjának nem elkülönülő, hanem szerves része, ezért térben és időben teljesen összefűzve szerveződött július 13-a programja. És ez volt a lényeg: az egymásba kapcsolódás, az egymásba fonódás. Ha szabad egy szerzői magánvéleményt tenni: tökéletessé vált ez a kapcsolat.

A találkozók szerves részét képező és el nem hagyható alakulat-évfordulós megemlékezések mellett a fő hangsúly a baráti találkozón, a közös derűn és jókedven volt. Emiatt a gyülekezőre, a megemlékezésre és műsorra, az egymásnak örvendezésre egy helyen, a fogathajtó pályán került sor.

Természetesen nem maradtak el a temetőkertbéli és a lakótelepi megemlékezések. Az egyesület vezetősége, a meghívott parancsnokok közösen tettek eleget e belső parancsolatnak: tisztelni kell a múltat személyeivel és emlékeivel együtt és ezt ki is kell fejezni. Ennek jegyében tisztelegtünk a közelmúltban avatott Bem emléktáblánál, a Szabadszállási Honvéd Emlékhely kopjafáinál és az Emlékparkban lévő emlékköveknél és emlékműveknél. A megemlékezéseken a katonazenekar mellett a Bács-Kiskun megyei területvédelmi zászlóalj katonái teljesítettek szolgálatot. A már eltávozott bajtársaink, munkatársaink emlékére Máté Sándor alezredes, református tábori lelkész kérte Isten áldását.

A jobbára még vásártér néven ismert rendezvénytérre érkezőket egy látványos katonai tábor, valamint a nagyszínpad – rendezvénysátor – filagória övezte gyülekező- és rendezvényhely látványa, a szervezők, rendezők, katonák sokasága fogadta. Tizenöt esztendeje már, hogy ennyi aktív katonát, haditechnikai eszközt felszerelés, fegyverzetet látott e település és a máshonnan érkezők apraja-nagyja.

Hogy mind teljesebb legyen az élmény a reggeli időszakban – sajnos csak néhány helyen – de vidám katonazene „ébresztette” az embereket és toborozta a rendezvényre. (A visszajelzések szerint a meglepetés zene igencsak bejött, köszönet érte a Hódmezővásárhely Helyőrségi Zenekar tagjainak).

A helyőrség utolsó csapatzászlója gyűjteményi másolatának behozatalával vette kezdetét a program. A narrátor, Horváth Balázs köszöntötte a megjelenteket és tett egy rövid visszatekintést a Szabadszállás katonás időszakára az 1800-as évek végétől, napjainkig. Kiemelt figyelmet fordított a felszámolási évfordulóit ünneplő alakulatokra az idén 60 esztendeje, 1959-ben megszűnt MN 9391 44. tarackos tüzérosztályra, a 30 esztendeje, 1989-ben hadrendből törölt MN 6671 53. gépesített lövészezredre és az MN 7038 145. önálló harckocsi dandárra, valamint a 15 esztendeje, 2004-ben felszámolt MH Alföldi Kiképző Központra és magára Szabadszállás Helyőrségre.

Előbb Farkas Zoltán, az egyesület elnöke köszöntötte a megjelenteket, köztük az ötven évvel ezelőtt tiszthelyettessé avatott, harckocsi fegyver- és különleges berendezés javító szakon végzetteket, a gépjárműtechnikai szakra 45 évvel ezelőtt bevonult tiszthelyettes hallgatókat, valamint a XVII. Kistérségi Találkozó keretében velünk együtt ünneplő BEOSZ Dél-alföldi Régió tagegyesületek képviselőit.

Majd dr. Báldy Zoltán, Szabadszállás Város polgármestere köszöntötte a megjelenteket és emelte ki a Városi Napok katonás és civiles rendezvényei rendezvény összekapcsolásának újszerűségét, az egykori helyőrségnek a programok adta néhány órára feltámadó katonás megjelenését.

A köszöntőket követően dr. Sticz László dandártábornok, a Magyar Honvédség Parancsnoksága Haderőtervezési Csoportfőnökség, csoportfőnöke adta át az MH parancsnoka üdvözletét, majd tájékoztatót tartott, melyben bemutatta Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség Parancsnoksága új szervezetét, feladatrendszerét, a Zrínyi 2026 honvédelmi- és haderőfejlesztési program keretében végrehajtott és végrehajtandó feladatokat, eszközbeszerzéseket.

Kettő parancsnoki visszaemlékezés folytatta a felszólalások sorát.

Dr. Végh Ferenc ny. vezérezredes, az MN7038 145. önálló harckocsi dandár parancsnoka elevenítette fel az alakulat történetét, szólt a találkozók fontosságáról és megemlékezett az elhunyt bajtársakról, munkatársakról.

Papp Miklós ny. ezredes az MH Alföldi Kiképző Központ parancsnoka, a címként használt kérdés felvetésén túl, elmondta: mikor elfogadta a parancsnoki kinevezést, álmában sem gondolta, hogy egyszer az lesz a titulusa, hogy az alakulat utolsó parancsnoka.

A rendezvény a korántsem búskomorságot sugalló köszöntések, visszaemlékezések után elismerések átadásával folytatódott.

A Magyar Honvédség parancsnoka, Korom Ferenc altábornagy emléktárgyat adományozott Udvarnoki Jánosné úrhölgy és Búza Vince ny. alezredes, emléklapot Nagy András úr, Sztupákné Pásztori Anna Mária és Molnár Istvánné úrhölgyek, Bánáti Csaba ny. őrnagy, Bur János ny. törzszászlós és Dóra Tibor ny. törzszászlós részére.

Szabadszállás Város Önkormányzata nevében dr. Báldy Zoltán emléktárgyat adományozott Csinga Mihály ezredes, emléklapot dr. Végh Ferenc ny. vezérezredes, Korom Ferenc altábornagy, Baráth István dandártábornok, Bozóki János ezredes, Kolonics Attila ezredes, Papp Miklós ezredes és Durgó Tamás őrnagy részére.

A hagyományoknak megfelelően a protokoll jellegű rendezvényi részt, egy szórakoztató könnyedebb műsorrész követte.

Az időjárás egy kissé közbeszólt, így a rendezvénysátorban adott „térzenét” a katonazenekar. Kihasználva az épp megadatott esőmentességet, örömmel fogadtuk a szabad téren a Magyar Honvédség vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár Különleges Díszelgő Csoportjának zenés, fegyveres alaki bemutatóját.

Az „irányított szabadidős tevékenység”-et, a katonai pályafutását Szabadszálláson kezdő, néhány napja Dankó Pista életműdíjjal elismert Kapi Gábor „Nótáskapitány” műsora zárta, melyben ’48-as, Rákóczi, „baka” nóták, katona. és menetdalok szerepeltek. Nem is lehetett másképp, minthogy a közönség együtt énekelt az előadóval.

Persze nem maradt el a hagyományos babgulyás ebéd sem, és jó volt látni, hogy az egész nap nem szólt másról, mint az összetalálkozás öröméről. Aki eljött, aki velük volt, átérezhette. De köszönjük sokak jelzését, akik nem tudtak velünk lenni, de kifejezték örömüket, üdvözölték a találkozó résztvevőit. Ahogy a zárszóban elhangzott: „nincs már sok hátra: hamarosan nyakunkon a XVI. Honvédtalálkozó! Addig már csak egy párat, pontosan 365-öt kell aludni”.

A Honvédtalálkozó – a délután folyamán – szép lassan átalakult, átment a városi rendezvényekbe, de a hatása, a keret megmaradt, hiszen a gépjárműtechnikai, fegyverzeti, ruházati és toborzó bemutatók koraestig látogathatók voltak, az eszközöket kézbe lehetett fogni, a járművekbe be lehetett ülni.

És hogy mindez létrejött köszönhető a Magyar Honvédség Parancsnokságának, számos katonai szervezetnek és katonáinak. Köszönjük MH 5. Bocskai István Lövészdandár, MH Logisztikai Központ, MH Anyagellátó Raktárbázis, MH Légijármű Javító Üzem, MH Katonai Közlekedési Központ, MH Hadkiegészítő, Felkészítő és Kiképző Parancsnokság, MH Katonai Igazgatási és Központi Nyilvántartó Parancsnokság, MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis!

De köszönet illeti a „civil” támogatóinkat, segítőinket is, a szervezeteket és a közreműködő személyeit. Köszönjük Szabadszállás város Polgármesteri Hivatala, Gazdasági- Műszaki Ellátó és Szolgáltató Szervezet (GAMESZ), József Attila Közösségi Ház, Darabos József (ZERO-FEELING), Jurászik Gábor, Szalontai Bálint (Szalibusz), Szívós László (REÁL), Varga József!

Köszönet illeti azon egyesületi tagokat is, akik az előkészítői, rendezői és elpakoló munkát végezték. Köszönet: Bilki Éva, Bur János, Búza Vince, Csepela Mária, Decsi Piroska, Dóczi Istvánné, Dóra Tibor, Dóra Tiborné, Farkas Zoltán, Gáspár Ferencné, Holczmann Mihály, Kertész-Farkas Sándorné, Kupeczik Pál, Molnár Istvánné, Nagy András, Páli Lukácsné, Puskás Istvánné, Spaics József, Szűcs Katalin, Tóth Ernőné, Tóth Józsefné, Udvarnoki Jánosné!

És a legnagyobb köszönet persze azokat illeti, akik meghallották a hívó szót, a szíves invitálást és eljöttek, hogy részesei legyenek ennek a baráti találkozónak, hogy elfogadják mások örömét, és hogy örömet adjanak jelenlétükkel másoknak. Erről szól ez a történet, köszönet a megjelenteknek, és köszönet a részünkre jókívánságot üzenőknek!

szöveg: Horváth Balázs István

fotó: Fábián Krisztián