Tavaszi hadjárat-2019 Szabadszállás

Május 4-e borongós – de a túrára tökéletes időjárású – napján megalakítottuk a „Szabadszállási önkéntes kerékpáros huszár félszázad”-ot. Mindez történt azon okból, hogy a Bajtársi Egyesületek Országos Szövetsége Dél-alföldi Régió Elnöksége az 1848/49-es forradalom- és szabadságharc tavaszi hadjáratának 170. évfordulója alkalmából, meghirdette az 1848-49-hez köthető emlékhelyeket felkereső, „TAVASZI HADJÁRAT-2019” elnevezésű kerékpártúrát a tagegyesületei részére. A régió tagságának – együttesen – 1849 km-t kell lekerekeznie a hadjárat kezdete, március 02. és vége, május 21. közötti időszakban. A Honvéd Nyugdíjas Klub csatlakozott a felhíváshoz és közös tekerésre hívta a vasparipás huszárokat, a számunkra célul kitűzött „fejkvóta”, a 188 km teljesítésére. Rendőri, polgárőri biztosítással, jó kedvvel, vidáman indult a csapat hadba.

A túra, vagy inkább kerékpáros közös városnézés és megemlékezés, hat emlékhelyet érintett. A menetvonal és a biztonsági rendszabályok ismertetését kövezően kaptunk „lóra”, és vágtunk neki az útnak.

Az első megállóhely a temetőkert volt, ahol a névvel, vagy névtelenül ott nyugvó, talán nem is közvetlenül, inkább csak valaki által, vagy inkább a kor, mint az esemény által a ’48-49-es forradalomhoz köthető személyekre emlékeztünk: Prielle Kornélia színésznőre, Nagy Károly képviselőre és Rozsnyai Pál huszárfőhadnagy, későbbi főbíróra.

Az út ezt követően a vasútállomás érintésével a Városi Könyvtárhoz vezetett, ahol Tóth Józsefné mutatta be Petőfi forradalmi szerepét és Petőfit, a szabadságharc poétáját és katonáját.

Némi frissítő ásványvíz, édesség és mosolygós alma elnassolása után következett egy hosszabb (3,4 km) túra szakasz, melynek végén Petőfi szüleinek egykori háza helyén lévő emlékműhöz értünk. Itt Búza Vince mutatta be a tekerőknek a szabadságharc hadjáratait, sikereit és kudarcait.

Utunk, és hűséges vasparipáink innen az általános iskola parkjához, az aradi vértanúk emlékköveihez vittek bennünket, ahol Farkas Zoltán emlékezett meg az aradi tizenhármakról és áldozattársaikról.

Az emlékező túra befejező állomásaként a Helytörténeti Gyűjtemény falán elhelyezett Rozsnyai Pál emléktáblához „vágtáztunk”. Itt a cikkíró segítségével emlékeztünk a szabadságharc honvédjeire, huszárjaira, szabadszállási származású parancsnokaira. Csak érdekességként: az 1891-ben megjelent HONVÉD NÉVKÖNYV név szerint említ a Budapesti Honvédegyletben 1, a Kiskun-kerületi Honvédegyletben (Halas) 30 egyleti tagot, akkor még életben lévő egykori ’48/49-es honvédet.

Külön kell szólnunk a vasútállomási megemlékezésről, amely kiemelt eseménye volt az emléktúrának. Szabadszállás nem volt felvonulási terület és nem dúltak harcok sem a területén, a szabadságharc idején; bár katonaállítással, adományokkal, katonatartással kivette a részét az eseményekből. Mégis volt egy esemény, amely az időszak egy jeles személyéhez Józef Zachariasz Bem-hez (nekünk Bem József, vagy Bem apó) lengyel származású magyar honvéd altábornagyhoz kötődik és Szabadszállás érintett volt benne.

A lengyel kormány 1927-ben határozta el Bem hamvainak hazaszállítását szülővárosába, Tarnówba. 1929. június 20-án nyitották meg Aleppó-ban (Szíria) a sírt. A vonat 26-án ért a magyar határra, Kelebiánál. A fogadási ceremónia után zászlókkal és virágokkal díszített különvonat vitte a koporsót Budapestre, majd tovább. Útközben több állomáson is megállt, máshol lassított a vonat, hogy település leróhassa kegyeletét.

Szabadszálláson – a délután folyamán – külön kérésre, programon kívül állt meg a szerelvény. A lakosság Kálmán Lajos főjegyző és a képviselő-testület vezetésével vonult ki az állomásra, hogy tisztelegjen a hamvakat kísérő lengyel tiszti küldöttség és a tábornok emléke előtt. A község koszorúját Kálmán Lajos főjegyző helyezte el lelkes szavak kíséretében.  (Az eseményről részletesebben Tóth Sándor, Szabadszállás múltjából, illetve Balás György, Bem apó című könyvéből olvashatunk.)

A Honvéd Nyugdíjas Klub ezt az emléktúrát vélte alkalmasnak egy emléktábla elhelyezésére, melyben társra talált Szabadszállás Város Önkormányzatában, Polgármesteri Hivatalában, a Magyar Államvasutak Zrt. közreműködő vezetőiben, munkatársaiban, Müller Zoltán egyéni vállalkozóban, az emléktábla elkészítőjében és társra talált a támogatókban, akik néhány hét alatt megteremtették a táblakészítés és elhelyezés anyagi forrását. Köszönet mindenkinek, aki egyetértve, azonosulva és támogatva elhatározásunkat, lehetővé tette az emlékállítást.

Az emléktábla avatás a katonás rendben felsorakozott honvédutódok sorfala előtt a Himnusz hangjaival, közös éneklésével vette kezdetét, majd Toldi Tamás 8/a. osztályos tanuló szavalta el Petőfi Sándor, „Az erdélyi hadsereg” című költeményét. (Köszönet a szavalónak, és köszönet felkészítő pedagógusának, Kishalmi Istvánné tanárnőnek!)

A verset követően e cikk szerzője foglalta össze a kerékpártúra és az emléktábla létrejöttének, majd a kilenc évtizeddel ezelőtti eseménynek a történetét. Avatóbeszédében dr. Báldy Zoltán, Szabadszállás Város polgármestere Bem tábornok életútjából kiemelte a magyar szabadságharcban elévülhetetlen érdemeket szerzett tábornok katonai erényeit, képességeit. Köszönettel szólt az összefogásról, melynek eredményeként létrejött az emléktúra és fő eseménye az emléktábla avatása.

A táblát takaró, nemzeti színű szalaggal szegett fehér leplet dr. Báldy Zoltán és Farkas Zoltán, az egyesület elnöke közösen vették le, mintegy átadva ezzel a nagyközönség számára az emléktáblát.

Az emléktábla leleplezését követően ft. Kiss József atya és nt. Máté Sándor ref. lelkész mondtak imát és kérték Isten áldását Bem apó emlékére, majd dr. Báldy Zoltán és Farkas Zoltán helyezték el az emlékezés babérkoszorúját. Az avató ünnepséget a „Magyar takarodó” kürtszava zárta.

Köszönet a résztvevőknek, hogy a bizonytalan időjárás nem riasztotta el sem őket, sem a jó kedvüket, köszönet a rendőröknek és a polgárőröknek a biztosításért, köszönet minden támogatónknak, közreműködőnek, akik hozzásegítettek minket hadjáratunk sikeréhez.

A kerékpártúra befejeztével a résztvevők és segítőik a Tóth Autómix étteremhez kerekeztek, ahol némi üdítő és néhány ízletes falat, afféle „bakakaja” várta a rövid életű „Szabadszállási önkéntes kerékpáros huszár félszázad” tagjait.

Horváth Balázs István

Fotók: Fábián Krisztián