Sütöttek, főztek és felvonulást is tartottak a szabadszállásiak 
Az elmaradt „Mecseki Láthatatlanok Nyomában” túra helyett úgy döntött a Honvéd Nyugdíjas Klub Strázsa Turista Egyesülete, hogy november 7-én, a Hosszúhetényből rajtoló „Mecsek” túrán veszünk részt, melyet a Börzsöny Természetbarát és Hegymászó Egyesület szervezett.
Húsz fővel indultunk el a kissé ködös reggelen, hogy megismerjük ezt az általunk még be nem járt részét is a Mecseknek. Útközben a főszervezővel sikerült lepontosítani a változásokat, ezért odaérkezés után már csak ki kellett osztani az előkészített nevezési lapokat, és regisztrálás után (a 10 km-es távot választóknak egy órás pihenőt követően) azonnal indulhattunk a gyönyörű őszi Mecsek meghódítására.
Egy túratársunk, Kiss József a leghosszabb távot választotta, ő már előző nap elutazott, hogy reggel minél előbb tudjon indulni a kitűzött célja felé, ami 40 km-es táv és 1800 m szintemelkedés leküzdése volt. Mi, többiek a 10-18, illetve 25 km-es távokon indultunk, ami 400-700, illetve 1000 m szintemelkedés leküzdését jelentette. (Érdekessége volt a rendezésnek, hogy a kiírásban nem a teljesítendő távok, hanem a leküzdendő szintemelkedések kerültek meghatározásra.)
Csodálatos élményben volt részünk, hiszen az ősz színeit mutató erdőben a pára-pamacsok közül előbukkanó napsugarak szinte szürreális képet festettek a már a télre készülő Mecsekről. A csörgedező patakok hűs vize, a déli hegyoldalakon még vidáman éneklő madarak hangja igazi őszi-mediterrán hangulatot varázsolt számunkra.
Aztán a varázslat lassan múlni kezdett, amikor valamennyi távnál az utolsó másfél kilométeren a Zengő megmászása várt ránk (290 m emelkedő 1400 m távon). Nem az erdő szépségét kutattuk már fürkésző tekintettel, hanem, hogy mennyi van még hátra az emelkedőből. Igazi kihívást jelentett ez a feladat a csapat számára, de mindenki becsülettel teljesítette. Külön tiszteletre méltó ez a teljesítmény azoktól, akik nem rendszeres túrázók, hiszen itt nem volt elég az izom- és tüdő „teljesítmény”, itt az akarat is igen fontos szerepet játszott. És, hogy miért hangoztatjuk, hogy a túrázás nem korfüggő? Csapatunkban jelentős létszámot képviseltek a 60-on felüliek, a legfiatalabb pedig a 4 éves Árvai Szonja, aki szüleivel a 18 km-es távot teljesítette, szintidőn belül.
19 órára értünk vissza Szabadszállásra, kissé megfáradva, de jó hangulatban. Reméljük senkinek nem vette el a kedvét a túrázástól a Zengő megmászása, és a következő túránkon is velünk tartanak, december 13-án az izsáki Vadasba, amikor az alföldi buckákat és fenyveseket járjuk be 10 és 16 km-es távokon. Minden érdeklődőt szeretettel várunk.
Asbóth György
About Post Author
