Sütöttek, főztek és felvonulást is tartottak a szabadszállásiak 
Április közepétől Ferenczy József nyugdíjba vonulását követően, Andrási Vivien személyében új családsegítő munkatársa van a Szabadszállási Alapszolgáltatási Központnak, aki most az alábbiakban mutatkozik be Tisztelt Olvasóinknak és városunk lakosságának.
Andrási Vivien Alexandra vagyok, Kecskeméten élek, december 22-én töltöttem be a 28. életévem. Kiskunfélegyházán érettségiztem, majd a Debreceni Egyetem bölcsésztudományi karán szereztem szociológia diplomát.
Egészen kicsi gyermek koromtól érdekeltek a társadalmi problémák, melyben édesanyámnak nagy szerepe volt. Rengeteget beszélgettünk a társadalmi problémákról, valamint a leszakadók csoportjairól, illetve arról, hogy kötelességünk segíteni nekik. Emlékszem az első élményre, amikor megtapasztalhattam milyen jó érzés segíteni másokon. Óvodás, vagy kisiskolás korú lehettem. Édesanyám magával vitt a postára. A posta épülete előtt egy rossz állapotban lévő hajléktalan úr ücsörgött. Bementünk a postára, anyukám elintézte az ügyeit, visszafelé pedig száz forintot nyomott a kezembe, hogy adjam oda a posta előtt ücsörgő rászoruló férfinak. Én félve odamentem, és odanyújtottam a pénzt. A férfi mosolygott, és megköszönte nekem. Rajtam hatalmas boldogság lett úrrá és aztán napokig ezt meséltem mindenkinek. Ott és akkor belém égett, hogy az adakozással az adakozó is gazdagabb lesz.
Ahogy teltek az évek, nagyon sokat olvastam a társadalmi, pszichés problémákról. Egyre inkább érlelődött bennem a gondolat, hogy középiskola után ebbe a témába szeretném magam beleásni. Ahogy Feuer Mária és Nagy Krisztina nevéhez köthető Humán szakosok gyakorlati kézikönyve című könyv 239. oldalán olvasható, ,,A szociális munkást az különbözteti meg a jó szándékú laikustól, hogy őt nem csak a segítőkészség vezérli, hanem olyan tudással és módszertani repertoárral is rendelkezik, amely nélkülözhetetlen a professzionális szintű segítségnyújtáshoz.”. Empátiával és segítőkészséggel már eleve rendelkeztem, a módszertani tudásom viszont hiányzott, így kerültem a Debreceni Egyetem szociológia szakára 2013-ban. A rengeteg érdekes óra mellett számomra a szak legértékesebb részei a gyakorlati órák, valamint a szakmai gyakorlatok voltak. Gyakorlataim során mindig igyekeztem szociális területre kerülni. Így tekinthettem bele Budapesten a közösségfejlesztésbe, vagy Debrecenben a drogambulancia tevékenységeibe.
Az egyetem után szinte azonnal el tudtam helyezkedni Kecskeméten a közszférában. 2016. augusztus 1. napján kezdtem el dolgozni a Bács-Kiskunmegyei Kormányhivatal Kecskeméti Járási Hivatalánál, hatósági ügyintézőként. Itt szociális ügyekkel foglalkoztam. Nagyon hálás voltam ezért a munkahelyért, és nagyon örültem, hogy sikerült a szociális szférában elhelyezkednem. Nagyon szerettem ott dolgozni, viszont éreztem, hogy hiányzik az életemből az igazi szociális terepmunka. Ahol érezhetem a munkám valódi társadalmi hasznát. Így fájó szívvel, de otthagytam ezt a munkahelyet.
Mindenféleképpen olyan munkát szerettem volna, ahol segíthetek azokon, akiknek szüksége van rá. Érdekelt az ifjúságsegítés, a hajléktalanellátó-rendszer, a családsegítés, és az ezekhez hasonló tevékenységek. A családsegítő tevékenység már korábban is szimpatikus volt számomra. Márciusban pályáztam meg Szabadszálláson az Alapszolgáltatás Központnál a családsegítő munkatárs pozíciót. Nagyon örültem amikor behívtak állásinterjúra. Nagyon tetszett Szabadszállás csendes kis barátságos mivolta, a munkahely épületének kellemes atmoszférája. Az intézmény vezetője, Csavajda Márta nagyon kedves és közvetlen volt velem. Az interjú után tűkön ülve vártam a visszajelzést, hogy felvételt nyertem e az állásra. Mikor megtudtam, hogy igen, nagyon boldog voltam, és alig vártam, hogy elkezdhessek dolgozni.
Ahogy elkezdtem dolgozni, és megismertem a kolléganőimet, láttam, hogy mindenki nagyon odaadó, kedves, segítőkész és elhivatott. Számomra nagyon motiváló közeg. Azt gondolom, hogy egy olyan munkahelyen, ahol rengeteg stressz éri kívülről a dolgozókat, és nagyon sok olyan ügyön dolgoznak, amellyel kapcsolatosan emberi életek alakulásának felelőssége nyomja a vállukat, elengedhetetlen, hogy a kollektíva jó legyen. Véleményem szerint a közeg, amelyben dolgozunk kihat a munkavégzés minőségére. Nagyon jól érzem magam az Alapszolgáltatási Központ családsegítő munkatársaként. A tevékenység minden stresszével, nehézségével, komplexitásával együtt is boldoggá tesz, hogy azt csinálhatom, amit szeretek, a kellemes közeg pedig csak a plusz. Bár tudom, hogy nem lesz mindig sétagalopp, de mégis egy kicsit úgy érzem, hazaértem.
About Post Author
