Újabb áldozatot szedett a légvezeték

A közelmúltban újabb túzokkakas maradványai kerültek elő Kunpeszér határában. Az esetről csak néhány tollmaradvány árulkodott, de így is egyértelműen megállapítható volt, hogy a madár középfeszültségű légvezetéknek történő ütközés következtében vesztette életét.

A túzok-élőhelyeken található légvezetékek rendkívül veszélyesek a madarak számára, különösen a most kezdődő dürgés időszakában, amikor a túzokok életük legaktívabb időszakát élik, és sokat mozognak az élőhelyükön. A mostani eset sajnos nem kirívó, hiszen a dokumentált elhullások több mint 80%-a különféle légvezetékekkel történő ütközésre vezethető vissza. Figyelembe véve, hogy az elhullott egyedeket a ragadozók hamar eltüntetik, az ütközéses elhullások aránya még ennél is nagyobb lehet. A nagy testtömegű és rossz manőverező képességű madarak gyakran nem veszik észre, vagy észlelés után már nem tudják kikerülni a légvezetékeket és az ilyen találkozások jellemzően halálos kimenetelűek. Az ütközés különösen a ködös időben vagy sötétben megriasztott madarakat fenyegeti. A vezetékre szerelt különböző jelző berendezések a gyakorlatban nem bizonyultak sikeresnek, az egyetlen hatékony megoldás, ha a különösen veszélyes légvezeték szakaszokat földkábelre cserélik.

A „Túzok határon átnyúló védelme Közép-Európában” című LIFE Nature pályázat keretében más túzokvédelmi tevékenységek mellett minimálisan 25,5 km középfeszültségű légvezeték földkábellel történő kiváltása is megvalósul a Felső-Kiskunságban. A kábelezés eredményeként nemcsak a túzokok első számú mortalitási tényezője szűnik meg, hanem a vonalas létesítmények fragmentáló hatása is, ezzel jelentős mértékben növelve a madarak számára biztonságos túzok-élőhelyek kiterjedését. A túzok hazánkban fokozottan védett, természetvédelmi értéke 1.000.000 Ft. Jelenleg mintegy 1500 túzok él Magyarországon, ebből mintegy 550 példány a Felső-Kiskunságban.

A „Túzok határon átnyúló védelme Közép-Európában” című LIFE Nature pályázatról bővebb információ a projekt weboldalán található.

Fotók: Lóránt Miklós, Kovács Sándor

About Post Author