Sütöttek, főztek és felvonulást is tartottak a szabadszállásiak 
Március 19-e lévén igazi tavaszindító túrára készültünk 15 fővel a Csepel-szigetre. Közel van, nem esik az eső, az autók előálltak, tehát minden adott volt egy izgalmas túrához és a sziget „felfedezéséhez”.
A ráckevei hídhoz közeledve elénk tárult a túlpartról a már hírből ismert „Ráckevei Piac”, de nem engedtünk a csábításnak. Majd legközelebb piacozunk és strandolunk is, mert szép fürdője is van ennek a gyönyörű „belvárossal” rendelkező kisvárosnak. (Nem is olyan kicsi! 10.000 lakos, közel 13.000 ingatlan, tehát az itt üdülő telekkel rendelkezőkkel, horgászókkal együtt elérheti akár a 15.000 főt is a lelkek száma.
Eltéveszthetetlen a rajtnak és a célnak is helyet adó Ady Endre Gimnázium. Rövid regisztráció és egyeztetés után sikerült két azonos névre szóló és azonos sorszámú ellenőrző lappal elindulnunk északi irányba ki a városból a Ráckevei-Duna gátja helyett (az itinertől eltérve) a gát mellett. Ennek egyetlen oka volt, hogy az eddig csak a korábbi túrabeszámolókból ismert szigeti szél éppen szemből támaszkodott a túrázóknak s így megelégedtünk a Duna és az üdülők nyújtotta látvánnyal a gát oldalából. A hétvégi házak révén szinte összeépül Ráckeve Szigetszentmártonnal így látnivalókban gazdag 7 km után értük el az első ellenőrző pontot. A pontőr lányok ásványvízzel kínálták a szomjazó túrázókat, de ebben a huzatos, kora tavaszi időben jobban esett egy korty hazai snapsz az alapfelszereléshez tartozó lapos üveg(fém)ből.
A település központján át nyugati irányban átszeltük a szigetet és egy rövid séta után már ismét elő kellett bányászni az igazoló füzeteket, hiszen a temetőnél pontőr várt ránk. „Hálából” finom sportszelet volt a jutalmunk. Folytatva utunkat Szigetújfalun keresztül felkapaszkodtunk a Duna gátjára és elindultunk déli irányba. Habár az itiner (az útvonal minden jellemzőjét tartalmazó lista = wikipedia) szerkesztője igyekezett felkelteni az érdeklődést a látnivalók megtekintésére, de a gáton megtett közel 20 km után már nem mutattunk túl nagy érdeklődést a távolban látható települések és erdők iránt. Az üdítő változatosságot a két ellenőrző állomás jelentette, valamint, hogy a didergő pontőr lányoknál csak bélyegző párnát kaptunk a bélyegzéshez és a saját ujjunk lenyomatát kellett elhelyeznünk az igazoló füzetben. (félig rabosítva lettünk) A kapott alma elmajszolását követően rugaszkodtunk neki utolsó kilométereinknek a gáton és megérkeztünk a megye legkisebb településéhez, a Lórévhez tartozó Zichy-kápolnánál elhelyezett következő ellenőrző pontra. Görgey parancsára itt végezték ki a forradalmár Zichy Ödön grófot.
Új erőre kapva, egy lendülettel átkeltünk a 300 lelkes, kétnyelvű feliratokkal (magyar-szerb) ellátott településen, és aszfalt úton Szigetbecse irányába haladva a „víztoronygazdag” területen igyekeztünk összegyűjteni a szervezők szerint 9 látható víztornyot. Valószínű, hogy nem voltunk kellően éles szeműek, mert csak 6 ép, és egy rokkant tornyot tudtunk felfedezni. Ezen a „kudarcon” túlzottan nem rágódtunk, mert a balról „csatlakozó” erdőfoltot elhagyva beérkeztünk Szigetbecsére. Sajnos mi nem rendelkeztünk kellő helyismerettel, ezért az itiner szerint haladtunk és néhány száz méteres többlet séta árán közelebbi kapcsolatba kerülhettünk a központ szép taván úszkáló hattyúkkal, majd az André Kertész Múzeumnál a fotókiállítás megtekintése közben a pontőrök bélyegző lenyomattal igazolták, hogy megjelentünk.
Visszasétálva, a művelődési ház mellett jutottunk ki egy holtághoz, melynek míves fahídján áthaladva ismét ellenőrző pontot találtunk.
A Ráckevei-Duna gátján érkeztünk vissza Ráckevére, ahol a szépen kiépített Duna parton már messziről felismerhető a helyreállított hajómalom (érdemes megnézni, vasárnaponként működés közben is látható). A malom előtti utolsó ellenőrző pontot elhagyva a hídfő mellett a Kossuth utcán jutottunk vissza a gimnáziumhoz a célba, ahol nagyon finom gyümölcs tea és zsíros kenyér hegyek vártak bennünket.
Összegzett tapasztalat, hogy a túra jól szervezett volt, közvetlen pontőrökkel és barátságos helybéliekkel, megfelelő ellátással. Amit hiányosságként említhetnénk, hogy az itiner több esetben hivatkozik utcanevekre, melyek ugyan az online térképen megtalálhatók, de sem a térképvázlaton, sem a helyszínen nem lelhetők fel. Ez a hátránya, ha az itiner a „számítógép előtt” készül. (Esetleg néhány útvonal szakasz szalagozása is sokat segített volna.)
Összességében szép napot töltöttünk a szigeten és számos élményt, valamint néhány vízhólyagot is szereztünk. A vízhólyagot és a Nagy-Duna-gáton teljesített közel 20 km-t nem sírjuk vissza.
Honvéd Nyugdíjas Klub Strázsa Turista Egyesülete
About Post Author
