D. Nagy Ferencre, a templom építő gondnokra emlékeztünk

Halálának 5. évfordulóján, hálaadó istentiszteletet és koszorúzást tartott, D. Nagy Ferenc életére és munkásságára emlékezve a szabadszállási temetőben, a fülöpházi és a szabadszállási református gyülekezet, valamint a család és barátok.

Azok számára, akik ismerték és szerették „Ferus bácsit”, felejthetetlen az ő lényéből áradó nyugalom, jóság, elhivatottság, feltételek nélküli őszinte szeretet.

Balogh Zoltán a fülöpházi református gyülekezet gondnoka nagyon szépen összefoglalta öt évvel ezelőtt íródott cikkében mit is jelentett D. Nagy Ferenc jelenléte a gyülekezet életében, gondnok úr szavait idézve méltó emléket állíthatunk életének:

„D. Nagy Ferenc 1919-ben született Fülöpszálláson, ahonnét a család 1928-ban költözött Fülöpházára. A család gazdálkodással foglalkozott, így nevelkedett D. Nagy Ferenc 1944-ig, amikor megkapta a behívó parancsot a második világháborúba. Az orosz fronton súlyosan megsebesült és több hónapos korházi kezelésre szorult. Hazatérése után 1950-ben a fülöpházi református gyülekezet gondnokává választotta, ahol rendkívüli hűséggel 46 éven keresztül végezte szolgálatát. D. Nagy Ferenc képzett presbiter és gondnok volt. Talán sokaknak furcsa lehet a „képzett presbiter és gondnok” jelző, de mit is takar vagy takarhat a „képzett” szó ebben a megfogalmazásban. Talán azt, hogy idős gondnokunk magas tudományokkal foglalkozó tudományos ember volt? Igen magas tudománnyal foglalkozó volt, de nem akadémiai értelemben, hanem Isten igéjének ismeretében volt kiemelkedő, amit ő tudott. D. Nagy Ferenc hittel tudott. Bizonyságtételei minden alkalommal elkápráztatták a hallgatóságot, amelyről Máté Sándor szabadszállási lelkipásztor a temetési szolgálatában így számolt be: „Szabadszállásra kerülésünk előtt részt vettünk egy evangelizáción, amelyen bizonyságot tett D. Nagy Ferenc, elkápráztatott ennek az idős embernek a bölcsessége. Hogyan szorulhat ekkora bölcsesség egy volt fülöpházi gondnokba?”

Az 1980-as évek elején nagy gondolat fogalmazódott meg gyülekezetünkben: templomot kellene építeni Fülöpházán. Az ekkor már 30 éve gondnok D. Nagy Ferenc központi szerepet vállalt az építkezés lebonyolításában. Az építkezés majdnem 10 éves munkát jelentett gyülekezetünknek, amelyben az adománygyűjtés mellett a kétkezi munka is állandó szolgálatot kívánt az akkori gyülekezeti tagoktól. Ezen időszak feladatainak az elvégzésére olyan emberekre volt szükség, akik a szolgálat és a gyülekezet iránt igazán elhívatottak. D. Nagy Ferenc ilyen elkötelezett ember volt, aki Kolozsvári Kiss László lelkipásztor mellett alapköve lett a fülöpházi református templomnak. A fülöpházi reformátusság sikertörténetének ez a 10 éve egy nagyon erős összefogásnak volt köszönhető, ami a templomépítés köré szerveződött. Ennek az igen prosperatív, de ugyanakkor sok nehézségekkel teli periódusnak D. Nagy Ferenc nélkülözhetetlen és kiemelkedő személyisége volt, aki nagy türelemmel és bölcsességgel szolgálta gyülekezetét.

 Felmerülhet bennünk a kérdés, mindaz csak a véletlen műve, hogy a fülöpházi református gyülekezetnek 46 évig olyan gondnoka volt, akire Isten sokat bízott, aki mindvégig felvállalta szolgálatát, akinek a gondnoksága alatt megépülhetett a templomunk? Ezekre legszebben Máté Sándor szabadszállási lelkipásztor gyászbeszédében találhatjuk meg a választ: „D. Nagy Ferencnek küldetése volt Fülöpszállástól kezdve, ahol 92 évvel ezelőtt a bölcsője ringott, küldetése volt a második világháború fontjain is, ahol hazájáért harcolt, és küldetése volt 46 évig, amikor a fülöpházi gyülekezetben végezte gondnoki szolgálatát.”

Nagy Ferenc életének üzenete van az utókor számára. Azt üzeni, hogy cselekednünk kell, végezni azt a szolgálatot, amit ő elkezdett.”

Nagy Ferenc életének utolsó évtizedeit Szabadszálláson töltötte, a mindig kedves, vidám, magas fokú intelligenciával megáldott idős embert új lakóhelyén is mindenki hamar a szívébe fogadta. Szót értett fiatallal, időssel, aktív tagja lett a szabadszállási református gyülekezetnek.

A család és a magam nevében ezúton is szeretném megköszönni Téglási Anna nagytiszteletű asszonynak, Balogh Zoltán gondnok úrnak, a fülöpházi és a szabadszállási református gyülekezetnek a szeretetteljes emlékezést.

Köszönjük, hogy velünk együtt szívükben őrzik D. Nagy Ferenc „Ferus bácsi” emlékét.

Bognár Renáta