Sütöttek, főztek és felvonulást is tartottak a szabadszállásiak 
Január 20. és 26-a között tartották közös, ökumenikus imahetüket a református és katolikus gyülekezet tagjai.
Január 21-én, kedden este katolikus egyházközség látta vendégül a református gyülekezet tagjait és az ilyenkor megszokott módon a katolikus templomban Máté Sándor nagytiszteletű úrtól hallhattuk az igét. Január 23-én este a katolikus testvéreket hívták a református gyülekezeti tagok a református templomba, ahol Kiss József plébános úr mondta el gondolatait az imahét fő vezérfonaláról.
Az idei közös imádság központi igéje: „…nem mindennapi emberséget tanúsítottak irántunk…” (ApCsel 28,2)
A 2020. évi ökumenikus imahét anyagát a máltai keresztények készítették. Málta a Földközi-tenger szigetállama, amelyet minden oldalról hatalmas víz vesz körül, így a hajóközlekedés egyik központja a Földközi-tengeren.
Málta és Gozo keresztényei minden év február 10-én együtt ünneplik a hajótörött Pál apostol szigetre érkezését, a 2020-as imahéten pedig a világ Krisztus követői a máltai keresztényekkel együtt olvassák ennek a hajótörésnek a történetét.
Pál és útitársai a hajó személyzetével együtt Rómába tartottak a viharos tengeren. Az apostol még ebben a kritikus helyzetben is missziós lehetőséget látott. A megpróbáltatásban nem esett pánikba, nem csüggedt el, hanem tudta: Isten kezében van. Ott is Istenhez tartozik. Istennek szolgál. Istenben bízik. Meg volt győződve róla, hogy Istennek mindennel, ami történik, távlati tervei vannak. Nem is titkolta ezt az apostol a sorstárai előtt, akik végül osztoznak Pállal a kenyéren is, a reménykedésben is. A máltai keresztény testvérek az isteni gondviselést hangsúlyozzák, amikor évente felidézik Szent Pál hajótörésének történetét.
A Máltára akkor érkezettek hajótöröttek voltak. A Pált és hajótörött társait befogadó – akkor pogány – máltaiak ismerték a szeszélyes tenger életet kockáztató viharait. Tisztában voltak az akkori hajóépítés fogyatékosságaival Tudták, milyen kiszolgáltatott helyzetben van egy hajó a viharban a sziget közelében.
Megértjük a máltai keresztények helyzetét. Amióta Málta szigete lakott mindenféle, a tengerrel kapcsolatos jelenségnek részesei, átélői voltak. Ezen az imahéten fontos lenne tehát, hogy minden igehirdető gondoljon az imahét központi üzenetére és ez legyen iránymutatás embertársainkkal való kapcsolatunkban „…nem mindennapi emberséget tanúsítottak irántunk…” (ApCsel 28,2).
Az, hogy Máltán ma keresztények élnek, azt jelzi, hogy a hajótörött Pál és útitársai elfogadták a lakosok vendégszeretetét. Igyekeztek és tudtak is adni a máltaiaknak abból a hitből, reménységből, Jézus Krisztus szeretetéből, amely őket hordozta. Ilyen kölcsönös lehetőség ma a keresztények ökumenéje.
Süveges-Holczmann Andrea, presbiter
About Post Author
