Szerelemből született néptáncegyüttes

251421_szabadszallas-tanc
A szabadszállási Egress Kis Lajos Néptánc Együttest évtizedekig az ország legjobbjai között tartották számon. Gyakran léptek fel Lettországban, Németországban, Hollandiában is. Nevüket nagyon sokan ismerték, azt viszont kevesen tudták, hogy az együttes Haránt Károly és Szalai Mária szerelméből született.
– Budapesten, egy középiskolás rendezvényen figyeltem fel a jóvágású fiatalemberre. Nemcsak megnyerő külseje ragadott meg, hanem, ahogy táncolt. Azonnal el is döntöttem: kell nekem ez a fiú. Egy mogyorós csokiba fogadtam a barátnőmmel, hogy megszerzem magamnak. Néhány nap múlva már kezemben volt az édesség. Randizgattunk, táncórákra jártunk, tanulgattuk a rock and roll, a tangó, a cha-cha-cha lépéseit. Az egyik alkalommal Karcsi csúnyán összeszólalkozott a táncoktatóval, így hát mennünk kellett. Mentünk is, mégpedig a Zalka Máté Katonai Főiskolára. Csizmáért. Szerencsére akadt is egy viseltes lábbeli. Karcsi miután kézbe vette a csizmát, kifejtette szándékát elöljáróinak, miszerint néptáncegyüttest szeretne alakítani katona fiatalokból. Nem volt nehéz számára a „váltás”, hiszen korábban a gyulai Erkel Ferenc Néptáncegyüttesben szerzett tapasztalatot. A fiúk mellé a lányokat én toboroztam. A párom volt a fej én pedig a nyak. Az életünkre későbbiekben is ez volt a jellemző. Én voltam az életében mindig is a biztos pont, a barát, akiben bízhatott, a társ, akire számíthatott. A táncegyüttes a szerelmünkkel egy időben, mondhatni a szerelmünkből született – mesélt a kezdetekről Haránt Károlyné Marika.

– Karcsit a katonai főiskola elvégzése után Szabadszállásra vezényelték. Itt rendeztük be új otthonunkat. Költözéskor nemcsak az ingóságainkat, hanem a néptánc szeretetét is magunkkal hoztuk. Rövidesen bekapcsolódtunk a helyi József Attila Művelődési Otthon éppen formálódó táncegyüttesének munkájába, amely Tímár Sándor, a Magyar Állami Népi Együttes vezetője javaslatára az Egress Kis Lajos nevet vette fel. Kezdetben a helyi leányok, majd kicsit később a táncos múlttal rendelkező sorkatonai szolgálatot teljesítő fiatalok alkották a csoport gerincét. A kemény munka és a töretlen lelkesedés rövidesen meghozta első gyümölcsét: az együttes 1972-ben a Ki mit tud televíziós selejtezőéig jutott. A táncoktatás a helyi igényekre alapozva ekkor már több korcsoportban is elindult. A létszám jelentősen felduzzadt, a fellépések költségei megnőttek, így 1975-ben átköltöztünk az újonnan megnyitott Helyőrségi Klubba és a csoport működtetését a honvédség vállalta magára.

Az átütő siker nem sokáig váratott magára, sorra jöttek az elismerések, a hazai és külföldi felkéréseknek pedig már alig-alig tudtunk eleget tenni. Két alkalommal jutottunk el a Ki mit tud elődöntőjéig, kaptunk ezüstminősítést, később pedig nekünk ítélték a „Szabadszállásért” kitüntető címet – mesél Haránt Károlyné.

– A honvédség szabadszállási alakulatainak megszűnése után a helyi közösségi házban, illetve a Szász Károly Alapfokú Művészetoktatási Intézmény égisze alatt működött tovább az együttes, az újonnan alakult gyermekcsoportot Lukács László és Eszter lányom vezette.

Több mint negyven esztendőt áldoztunk az életünkből a néptáncra, a magyar hagyományok megőrzésére. A csoport tagjai közül többen vitték tovább a megszerzett tudást. Budai Gábor Ráckevén alapított együttest, Jávor Kati pedig az Állami Népi Együttesben táncol jelenleg is. Eszter lányom, aki mondhatni az anyatejjel szívta magába a hagyományok szeretetét, szintén tagja lett az Állami Népi Együttesnek, majd néptánc-pedagógusi képesítést szerzett. Férje, Lukács László a Kecskemét Táncegyüttes vezetőjeként, Eszter a művészeti vezetőjeként dolgozik, e mellett Izsákon és Solton is tanítanak. Az unokám, a minap a Duna Televízió egyik táncos műsorában lépett fel.

– Több százan fordultak meg a negyvenöt év alatt az Egress Kis Lajos Néptánc Együttesben. A táncosok időnként meglátogatnak bennünket, telefonon, levélben érdeklődnek hogylétünk felől. Néhány napja Solton köszönt rám egy férfi, akiről kiderült, hogy nálam tanult táncolni. Amennyiben sikerül megszervezni, a jövő évben – az együttes negyvenötödik születésnapján – zenével, tánccal idézzük fel a már-már elhalványodni látszó emlékeket.

 Forrás: baon.hu