A református egyházközség 2015. szeptember 6-án tartotta tanévnyitó istentiszteletét Szabadszálláson. Az igét Máté Sándorné nagytiszteletű asszony hirdette, és szokásához híven közvetlen, baráti hangon szólította meg a gyerekeket, de mondanivalója a felnőtteknek is komoly útmutatást adott. A szolgálat alapjául Ézsaiás könyvének 30. részéből a 21. verset olvasta fel, mely így hangzik:
„Saját füleddel hallhatod a mögötted hangzó szót: Ezen az úton járjatok, se jobbra, se balra ne térjetek le!”
Az igehirdetés egy meglepő, de mégis aktuális köszöntéssel kezdődött:
„Boldog újévet neked!”
Az új tanév, mindig egy új kezdet lehetősége, és mindjárt itt a feladat, éljünk jól a lehetőségeinkkel. Használjunk ki minden olyan alkalmat, amikor Isten dicsőségére tudunk cselekedni.
Elmondta, hogy az első tanítási napon figyelte a gyerekek arcát, és bizony voltak, akik unottan, álmosan, de voltak, akik jókedvűen, kíváncsian ballagtak az iskola bejárata felé. Elgondolkodott azon, hogy vajon hány gyerek fejében fogalmazódnak meg vágyak, esetleg fogadalmak az új tanév kezdetén. Például, hogy jobban fogok tanulni, szófogadóbb leszek,- és a fogadalmak valóra válnak-e, vagy elszállnak, mint oly sok esetben az év első napján tett ígéretek.
Az új tanévben minden nap hozza a maga feladatát. Az első napok azzal telnek, hogy minden eszköz meg legyen vásárolva, a könyvek, füzetek be legyenek csomagolva. Fontolóra kell venni, hogy mire van igazán szükség. Felvetődik sok-sok kérdés, és dönteni kell. Van, akinek önállóan kell a döntéseket meghoznia, és vannak, akik tanácsokat kapnak, és esetleg másokat tanácsolnak, mert bizonyos dolgokban már jártasabbak. Te milyen tanácsokat adsz, és milyen döntéseket hozol?
Elmondta, hogy amikor a nyári tábor egyik napján, Kerekegyházán a kalandparkban voltak a hittanos csoporttal, gyakorolhatták a helyes döntés meghozatalát, a megfelelő út kiválasztását. Nem volt könnyű, azt az utat megtalálni, ami kivisz a labirintusból. Volt, akinek vissza kellett fordulnia, és megkeresni azt a pontot, amely a jó útra vezet.
Az életünk során gyakran kerülünk olyan döntéshelyzetbe, amikor be kell látnunk, hogy az út, amelyen járunk, nem jó felé visz. Ilyenkor meg kell hozni a döntéseinket, és jó, ha van kitől tanácsot kérnünk. Isten, aki fentről látja az útvesztő egyetlen kijáratát, mindig készen áll arra, hogy tanácsoljon bennünket.
Az 5. osztályosok hittan könyvének az a címe, hogy „Istennel a döntéseimben”. Isten az, aki felülről szemmel kíséri a mi utunkat. A János evangéliumának 10. részében így szól az ige: „a maga juhait mind kivezeti, előttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját”.
Az 1. osztályosok hittan könyvén egy kisfiú és egy kislány van, akiket Isten a tenyerén hordoz. Az Úristen szeret bennünket, és biztonságot ad. Olyan jó, hogy mi szülők, biztosak lehetünk benne, hogy amikor nem látjuk gyerekeinket, akkor is látja a Mindenható, és nagy szertettel gondjukat viseli.
Arra kérte a gyerekeket, hogy amikor az iskolában, úgy érzik, hogy nem jó felé halad az ő életük, mert rossz jegyet kaptak, vagy valami nem úgy sikerült, ahogyan szerették volna, akkor bátran kérjék Istentől azt útmutatást, és ahogyan a labirintusban módosították az útjukat, itt is van lehetőség a helyes út megválasztására. Higgyük el, hogy Isten velünk van az úton, ahogy a 2. osztályosok hittan könyvének a címoldalán is ez szerepel, vagy a 3. osztályosokén, amelyiknek a címe a „Szabadító Isten”.
Végezetül azt kívánta, legyen sok örömötök ebben az újévben, és járjatok a helyes úton.
A tanévnyitó istentiszteletet az 512. dicséret versei kísérték végig
1. „Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!” Így mondom, mert magam rég annak érezem. Hadd járjak utadon, hadd várjam égi jódat Hű szívvel szüntelen, hű szívvel szüntelen.
2. Adj lelkedből erőt, hogy értsem és szeressem Elrendelt utamat s minden parancsodat. Egy vágyat hagyj nekem: hogy halljam és kövessem Szent igazságodat, szent igazságodat.
3. Nincs oly tudós sehol, ki megtanít utadra, A bölcs nem fejti meg törvényedet sosem; Te fejted meg nekünk, te, hű szíveknek Atyja, Kinek szavát lesem, kinek szavát lesem.
4. Te nagy csodáidról bár fennszóval beszélnek, És fennen hirdetik felséges rendedet, Ha nem te szólsz, Uram, a szó fülig ha érhet, De szívig nem mehet, de szívig nem mehet.
5. Szólj, szólj, én Istenem! – szól hangodból a jóság, A lelkem megfeszül s a hallásban segít, És szódban meglelem az örökkévalóság Jó édességeit, jó édességeit.
6. Szólj és csitítsd a bút, mert bú és kín gyötörnek, Szólj, hogy legyen szavad ír s gyógyító erő; Szólj, dicsőséged úgy még szebben tündökölhet És mindörökre nő, és mindörökre nő.
A beszámolót készítette Ferenczy Józsefné