Családi nap

Pünkösd a húsvétot követő 50. nap. Az Ószövetségben aratási hálaadó ünnep volt. Krisztus mennybemenetele után azonban új tartalommal telt meg. Az apostolok együtt várakoztak az Utolsó Vacsora termében. Zárt ajtók mögött, mert féltek az üldözéstől. Majd Pünkösd reggelén hatalmas zúgás, szélvihar támadt, s a Szentlélek lángnyelvek alakjában leszállt rájuk, erőt és bátorságot adott nekik. A tanítványok többé már nem féltek, hanem bátran indultak Isten szeretetéről, Jézus feltámadásáról beszélni mindenkinek. Beszédükre sokan felfigyeltek, követték őket, megkeresztelkedtek és megalakult az első keresztény közösség – ahogyan az Apostolok Cselekedeteiben olvassuk. Pünkösd tehát az egyház születésnapja. A Pünkösd vasárnapot mi is együtt ünnepeltük. A szentmise keretében sor került az elsőáldozásra és keresztelés is volt templomunkban.

Pünkösd hétfőnjén Családi Napot tartottunk, mely mára már hagyománnyá vált. A résztvevők kerékpárral és autóval érkeztek a Strázsa tanyára, ahová idén is ajándékként hívtak meg bennünket. Finom kenyérlángossal vártak minket a háziak.

A szervezők igyekeztek minden korosztálynak programot biztosítani. Az arra vállalkozók a délelőtt folyamán 5 km-es gyalog túrát tettek a homokbuckákhoz. Ezt követően jó hangulatú, izgalmas sorversenyen vehettek részt a helyben szerveződő csapatok. Ez alatt a bográcsokban rotyogott a finom ebéd, mely elfogyasztása előtt Kiss József plébános szentmisét mutatott be. A jó étvággyal elfogyasztott ebéd után következett mindenki kedvence, a kvíz játék. A nap folyamán a gyerekek birtokba vették a fenyőerdő árnyékában kiépített új játszóteret, amit úgy alakítottak ki, hogy ép és fogyatékos gyerekek egyaránt biztonsággal használhassák, miközben képességeik fejlődnek.

A résztvevő háziasszonyok saját készítésű pogácsákkal nevezhettek a meghirdetett pogácsakóstolóra.

A program Józsi atya előadásával és az azt követő beszélgetéssel ért véget. Az előadásban szót ejtett arról, hogy az élet alapfeltétele az összetartozás, a kapcsolat. Ha egy növény nem kapcsolódik a földbe, akkor elpusztul. Ha nem vagyunk kapcsolatban más emberekkel, elsorvadunk és elpusztulunk. Például ha megnézzük a munkát: a megélhetésről való gondoskodás is kapcsolatokban valósul meg. Egymás munkájára építünk. Mások által készített eszközöket, gépeket használva közösségben dolgozunk. Mások használják, amit mi készítettünk. Gondoljunk bele, milyen nagy bizalom ez! Ha csak egy kenyér előállítását is nézzük csupán: sok-sok ember sok-sok évszázados munkája, tevékenysége, felfedezése, reménye, csalódása, tapasztalata, sokféle tudományág együttműködő fejlődésének eredménye, – túl azon, aki az adott gabonát megtermelte és azt a kenyeret megsütötte.

Csak kapcsolatokban tudunk élni. A kapcsolatok akkor működnek, amikor a saját ötleteinket, kívánságainkat, érzelmeinket, elképzeléseinket a közösség, az összetartozás szolgálatába állítjuk. Úgymint: tudatosan észrevenni a másikban a jót; megbocsátani; irgalommal lenni; a bántásra jósággal válaszolni. Úgy mondjuk röviden: szeretet. Ezt kell újra felfedeznünk és komolyan vennünk, hogy boldogodjon az életünk. Családokban, munkahelyeken, és mindenütt, ahol együtt vagyunk másokkal. Hiszen mindenki boldog akar lenni. Mások nélküli saját boldogságot tartósan nem lehet építeni. Valójában csak úgy sikerülhet, ha egymás boldogságát építjük. Minél nagyobb összefüggéseket figyelembe véve, – akkor is, ha másoktól egyelőre még nem ugyanazt kapjuk. „Egyedül is, elsőnek…” Hiszen valaki el kell, hogy kezdje… Ez pedig nem gyengeség, hanem sokkal inkább erő. Valóságos erő. Olyan erő, amit saját magunkban gyakran nem találnánk, de a Szentlélek Úristen mindannyiunknak – minden embernek! – megad.

Az összetartozás példája volt ez a szeretetteljes, épületes nap is. Sokan dolgoztak érte a szervezéstől, az anyagok, eszközök beszerzésén, szállításán, át a sorverseny és a túra lebonyolításán keresztül az ételkészítésig. Nagyszerű nap volt együtt! Köszönjük mindenkinek!

az egyháztanács