Német-magyar csereprogram 2015

4. nap Budapest 032 11060887_1397139420613891_7956734275271874499_n 11169071_1397139617280538_6775398196778564196_n 11264895_1397141093947057_3772308958304025357_n 11350856_1399259510401882_3545395371549503596_n L96A0940

Egy átlagos tavaszi napon Eszter néni megbeszélésre hívta a csereprogramos gyerekek szüleit.
Az anyukák megkapták a német diákok bemutatkozó levelét. Mi ketten egy iker lányokat kaptunk Monique-ot és Michelle-t, mert szomszédok vagyunk, így nem voltak egymástól elszakítva, csak egy ajtónyira. Először nehezen ment a kapcsolatfelvétel, de miután sikerült, nap mint nap beszélgettünk egymással már ismeretlenül is.
Május 18-án este izgatottan vártuk, hogy a Nimród elé begördüljön a busz Eszter nénivel, és a 18 német diákkal és kísérőikkel. Vicces volt, mert a lányok nem sejtettét, hogy ilyen közel fognak lakni egymáshoz. Első este együtt vacsorázott a két család és a vendég gyerekek, mert nem nagyon akartak megszólalni, és igazság szerint mi sem nagyon mertünk még velük beszélgetést kezdeményezni.  Vacsi után korán lefeküdtünk, mert a hosszú utazástól alaposan elfáradtak a lányok.
A keddi napot Kecskeméten töltöttük a csoporttal. Sétáltunk a Fő téren, majd a Leskowszky hangszergyűjteménybe látogattunk el. Délben visszasétáltunk a Fő térre, és meghallgattuk a harangjátékot. Ezután a Malom bevásárlóközpont teraszán ebédeltünk. Innen tovább indultunk az élményfürdőbe, ahol mindenki nagyon jól érezte magát. Kora délutánig csúszdáztunk, ugráltunk, fürödtünk. Este a Róna vendéglőben vacsoráztunk, és már akkor izgatottan vártuk a következő napot!
Szerdán reggel 8 órakor találkoztunk a rágógyárnál, ahol Szőke Péter bácsi vezetésével végignézhettük a rágógumi gyártás folyamatát. Az üzemből mindenki egy jó nagy adag rágógumival a táskájában indult el, amit ajándékba kaptunk. Kilenc óra felé indultunk el egy hosszú biciklitúrára, a Pongrácz tanyáig. Mire elértük célunkat, nagyon fáradt lett mindenki. Megérkezés után elindultunk lovaskocsizni.  Mikor visszaértünk, szerencsére rögtön ebédelhettünk, mert farkas éhesek voltunk már addigra. Evés után mindenki kipróbálhatta a hatalmas játszóteret. A nagy játék után bevonultunk a hűvös épületbe és beszélgettünk, majd kicsit „elfajultak” a dolgok és nagy párnacsata kezdődött! A játék utáni hangulatot egy csoportképpel örökítettük meg, majd elindultunk vissza Szabadszállásra. Hazafelé úton Sebastian kis híján tönkre tett három biciklit és gyereket, de rá nem tudtunk haragudni, mert tudtuk, hogy csak bolondozik és szórakoztatja a társaságot. A túra fáradalmait a mozi előtti füvön pihentük ki a Lajtorjások előadására várva.  Köszönjük Dafti bácsinak és a gyerekeknek is, hogy megnézhettük az idei produkciójukat!  Az előadás után mi fotózásra mentünk Szalai Laci bácsihoz. Kitaláltuk, hogy a búcsúajándékunk többek között egy póló lesz, amire egy négyünkről készült digitális kép lesz rányomtatva. Mindannyiunknak nagy élmény volt a fotózás! Laci bácsi csak kattogtatta a gépet, mi pedig ugráltunk, hülyéskedtünk, nagyokat nevettünk és a végén szuper képek készültek! Ezen az estén már négyesben beszélgettünk egymás szobájában. Éreztük, hogy a lányok is jól érzik magukat nálunk és talán tényleg új barátokra találtunk bennük.
Csütörtökön, a negyedik napon sajnos szakadó esőben, viszont jókedvűen sétáltunk végig a budapesti Váci utcán, majd a Lánchídon keresztül át Budára a várba. A szép kilátás és az őrségváltás látványa kárpótolt kicsit minket a rossz idő miatt. Lesétáltunk egy McDonalds étterembe, ahol jókedvűen és vizesen ebédeltünk meg. Ebéd után a Mammut bevásárlóközpontban shoppingoltunk, ahol mindenki vett magának és a családjának valami kis meglepetést.
A Libegőzés sajnos a rossz időjárás miatt elmaradt.  Ráadásul hazafelé a délutáni csúcsforgalomban kicsit tovább tartott a buszunk útja hazafelé, amit mi egyáltalán nem bántunk, mert a hangulat nagyon jó volt eközben.
Pénteken reggel a városházára mentünk, ahol a dr. Báldy Zoltán polgármester bácsi mesélt nekünk, majd beszélgetett is németül, mindenki kapott egy pici ajándékot, ami Szabadszállásra emlékezteti. Ezután az iskolába mentünk, ahol vetélkedőt tartottunk. A jó hangulatban eltöltött játék után ellátogattunk a katolikus és református templomokba.
Ebédelni a Tóth Automix étterembe mentünk, ahol pizzát kaptunk. Ezen a napon már délben hazamehettünk és mindenkinek szabad programja lehetett. Mi társasjáték délutánt tartottunk, mert az eső miatt nem lehetett sehova menni. Csak a folyamatos óriási nevetés és hatalmas jókedv hallatszott körülöttünk, miközben magyarul és németül próbáltunk társasjátékozni a lányokkal.
Este 6 órára mentünk szüleinkkel az iskolába a búcsú grill party-ra. Vacsora után, míg a szülők beszélgettek egymással és a német kísérő tanárokkal, mi az iskola félhomályos folyosóin beszélgettünk az elmúlt pár napról. Arról, hogy milyen gyorsan elszaladt és mennyi közös élményben volt részünk ez alatt a rövid idő alatt. Első nap kiderült például, hogy Jonathan nagyszülei Soltvadkerten élnek, és tud magyarul, hogy Sebastian három nap után szerelmes lett, hogy négy nap alatt is tudunk legjobb barátokat szerezni! Már ezen az estén is kicsordultak könnycseppek néhányunk szeméből.
Másnap reggel 8 órára kellett kiérni a vasútállomásra. Mindenki nagyon álmos volt és szomorú. Könnyes búcsúzkodás után szálltak fel a német gyerekek és tanáraik a vonatra és elindultak hazafelé. Még a fiúk sem bírták ki sírás nélkül a búcsúzkodást! Mi pedig attól a pillanattól fogva várjuk a szeptembert, amikor újra találkozhatunk Monique-val és Michellel és a csoport többi tagjával, legújabb barátainkkal!

Czigány Blanka (7. a)  és Fejészés Réka (6.a.)

A fenti élménybeszámoló bizonyítja, hogy jól sikerült a testvérvárosi tanulókkal töltött hét. Ez a találkozó nem jöhetett volna létre, ha Szabadszállás Város Önkormányzata és a Róna Szövetkezet nem támogatja a programunkat, de természetesen a szülők  is nagyban hozzájárultak anyagilag a program lebonyolításához.
A támogatóknak ezúton szeretnénk köszönetet mondani.

Varga Eszter