Új plébánosa van városunknak

TS

Dr. Bábel Balázs, Kalocsa-Kecskemét Főegyházmegye érseke Tamás Sándor atyát ez év augusztus 1-től Szabadszállásra helyezte. Az új plébános Pálmonostoráról érkezett és Kiss József atyát váltja, aki továbbiakban Dusnokon fog szolgálatot teljesíteni. Az áthelyezése kapcsán beszélgetünk és mutatkozik be a Tisztelt Olvasóinknak!

Köszöntjük városunkban, kérem hogy pár szóban mutatkozzon be olvasóinknak!

Tamás Sándor vagyok, harmincnyolc éves, Kalocsán születtem. Ott végeztem az általános és középiskolát is. Gépészeti számítástechnikai szakon fejeztem be a tanulmányaimat, ezután pedig több helyen is dolgoztam.

Mi befolyásolta abban, hogy a papi hivatást választotta?

Tizennyolc éves koromtól kezdtem komolyan templomba járni, barátaimmal sokat összejártunk és Istenről is sokat beszélgettünk. Ekkor úgy gondolkodtam, hogy barátnőt és családot is szeretnék, de később azt éreztem, hogy másképp szeretnék az emberekkel foglalkozni, máshogy tudnék kiteljesedni az életben. Úgy kell ezt valahogy elképzelni, amikor valakinek meghívót kapunk az esküvőjére. Én sok mindenben későn érő típus voltam, végül huszonhét évesen döntöttem úgy, hogy pap leszek és bevonulok a szemináriumba. Amikor ott az első este lefeküdtem az ágyamban, akkor éreztem azt, hogy teljes mértékben a helyemen vagyok.

Mikor szentelték pappá és hol voltak eddig szolgálati helyei?

2014-ben szenteltetek pappá a tanulmányaimat Szegeden végeztem. Ezt követően szolgálatomat Kiskunfélegyházán kezdtem az Ó-Templomban, majd Jánoshalmára kerültem, ahol több mint három évig szolgáltam. Ezután Kiskunhalason voltam iskolalelkész, majd Pálmonostorán voltam két évig és onnan kerültem ide. Ha az ember több helyen megfordul, az abból a szempontból jó, hogy tapasztalatokat tud gyűjteni, jó és rossz példát is egyaránt lát, ami segíti a közösség építésében.

Hogyan fogadták Szabadszálláson és milyen tervei vannak?

Nagyon jók a benyomásaim, szeretettel fogadtak és segítőkészek voltak. A beköltözés végeztével a legfontosabb közösség építése a fiatalokkal és idősekkel egyaránt. A filmklub, bibliaórák, zarándoklatok, kirándulások és túrák mind-mind jó lehetőségek erre. Ez majd idővel kialakul, először át kell látni a helyi viszonyokat. Végül is azt szokták mondani: hogy a „jó pap is holtig tanul”.

Mivel foglalkozik szívesen szabadidejében?

Szeretek olvasni, sportolni, főzni. Néha futni is szoktam és rendszeresen járok konditerembe.

Hogy látja a vallás szerepét a mostani, gyorsan változó világunkban?

Én úgy látom, hogy a vallás háttérbe szorul, ez pedig abból következik, hogy jólétben élünk. Az emberek nem annyira a lelki boldogságot keresik, hanem inkább az anyagi, a világi javak felé fordulnak, azonban ez csak átmeneti boldogságot ad. Nekünk „pásztoroknak” az a dolgunk, hogy útbaigazítást adjunk. Azt is szoktam mondani, hogy a Jóisten adott nekünk egy kalitkát, amiben mi vagyunk a madarak, de a kalitka nem azért van, hogy bezárjon minket, hanem hogy megvédjen. A Jóisten által felállított szabályok is értünk vannak, azért hogy védelmet adjanak számunkra és tudjunk mire támaszkodni. A saját gyermekünkkel szemben is azért állítunk fel szabályokat, hogy megvédjük a külvilág sérelmeitől.

Köszönöm a beszélgetést, remélem, hogy jól fogja magát érezni városunkban, a közösségi építkezéshez pedig sok sikert kívánok!

Fábián Krisztián