A népi hagyományok megőrzése mindig is nagyon sokat jelentett a szabadszállásiak számára. A megszerzett tudást a kiváló oktatók, együttes vezetők igyekeztek átadni a fiatalabb generációk számára. Az Egress Kis Lajos Néptánc Együttes megszűnése után a stafétát az Ezüst Kopogók Néptánc Együttes viszi tovább.
Hét évesen kezdtem táncolni a Haránt házaspár vezette szabadszállási Egress Kis Lajos Néptánc Együttes gyermekcsoportjában. Az alapok elsajátítása után különböző versenyeken, vendégfellépéseken mutathattuk be tudásunkat a publikum előtt. Hatalmas élmény volt számunkra a közönség véget nem érő tapsa. A csoport tagjai közül sokan ekkor jegyezték el magunkat a néptánccal. A kamasz éveim alatt turisztikai programokon kamatoztattam megszerzett tudásom. Férjhez mentem, gyermekeim születtek, így évekig nem öltöttem magamra a fodros szoknyát, nem húztam a lábamra a „kopogós” cipőmet – mesél pályájának kezdetéről Hofmaiszter Anikó, az Ezüst Kopogók Néptánc Együttes vezetője.
Miután a kisebbik gyermekem óvódás lett, újra munkába álltam. Fejlesztő pedagógusként helyezkedtem el egy solti szociális intézményben, ahol kollégáimmal személyiségfejlesztő csoportokat indítottunk. Mondanom sem kell, hogy én a táncot választottam. Hagyományos és klasszikus táncokat tanítottam. A sikert látva munkatársaim addig-addig unszoltak, hogy a helyi óvodásokkal és iskolásokkal kezdtem foglalkozni, emellett saját kedvtelésemre eljártam a szabadszállási Egress Kis Lajos Néptánc Együttesbe. Strohbach Miklós, az együttes vezetője 2014-ben adta át nekem a stafétabotot. A felnőttek irányítása mellett a helyi óvódások, majd az iskolások számára indítottam néptánc csoportot.
Az együttes tagsága tavaly ősszel döntött arról, hogy új nevet vesz fel. Ekkor „perdültek táncra” hivatalosan is az Ezüst Kopogók.
Az elmúlt egy esztendő alatt létszámunk egyre bővült. A felnőtt csoport tizenkettő, az iskolás csoport huszonkettő., míg az óvodás csoport húsz főt számlál.
Próbáink és a fellépéseink nagyon jó hangulatban telnek, hiszen nem csak a tánc szeretete köt össze minket, hanem a testet-lelket feltöltő, igazi boldog pillantok, a nevetés, a jó társaság, a közösséghez való tartozás érzése. A repertoárunk egyre bővül, újabb és újabb koreográfiákat tanítok meg a felnőttekkel és a gyermekekkel egyaránt. Szinte állandó szeplői vagyunk a helyi rendezvényeknek, és már néhány környékbeli településen is felléptünk. Terveink között szerepel, hogy alkalom adtán meg is méressük magunkat.
A munkánkat egyre jobban elismerik és megbecsülik településünkön. Az önkormányzattól ígéretet kaptunk arra is, hogy a régi elhasználódott ruhák helyet újakat kapunk – tette hozzá Hofmaiszter Anikó.
Gulyás Sándor